A bajok gyökere
Azt mondom, emberek, ne reménykedjetek! Jövőre nem lesz hatalomváltás.
Nem lesz, mert nincs egységes ellenzék, mert nincs ellenzéki összefogás. Nincs, és nem is lesz!
Ennek az oka nagyon egyszerű, magyarázata a genetikai örökségünkben és az evolúció mai fejlettségének állapotában rejtőzködik. Abban az adottságban, hogy a természet az emberi fajt – néhány más fajhoz hasonlóan együttélésre, együttműködésre ítélte. Az együttműködés pedig szervezettséget igényel.
Nézzétek például a farkasokat; falkában élnek, együtt, szervezetten vadásznak, és közösen fogyasztják el tevékenységük eredményét. Ez a tevékenység a falkát irányítókra és irányítottakra osztja. Valahol, élete korai szakaszában a falka minden egyede „demokratikus választáson” indul a falkában betöltendő pozíciójáért. „Szavazatainak számát” ereje, ügyessége és rátermettsége fogja meghatározni. Ekkor dől el, hogy belőle irányító, vagy irányított lesz, hogy milyen helyet tölt be a falka hierarchiájában. Irányító csak a legjobbakból lehet. Ha pedig ez eldől, akkor az egyedek megtanulják azt a feladatot, amelyre őket képességeik alkalmassá tették, és beilleszkednek a munkamegosztásba.
A legjobbak pedig addig töltik be irányító szerepüket, amíg rendelkeznek az ehhez szükséges képességekkel. Ha ez elmúlik (ez is a természet törvénye), akkor újra megmérettetnek, és könnyűnek találtatnak. Helyüket más, alkalmasabb egyed veszi át. És a falka élete megy tovább…
Nézzétek ezzel szemben az embereket; falkában élnek, amit társadalomnak neveznek. Szervezettségük már fogyatékos, az egész falka képtelen az együttműködésre. Kis csoportokat alkotnak, kis csoportokban próbálják előteremteni azt, ami létükhöz, fennmaradásukhoz szükséges, vagy épp azt, ami ezen messze túlmutat, ami egyéni (racionális, vagy irracionális) vágyaikat, igényeiket szolgálja. Előteremteni, ez nem azt jelenti, hogy előállítani, megtermelni, hanem azt, hogy megszerezni. Ha úgy könnyebb, a másik, vagy a másik csoport rovására. Ez a tevékenység a falkát – amely egymással szemben álló, ellenséges csoportokból áll – nem irányítókra és irányítottakra, hanem uralkodókra és alattvalókra osztja. Ezért azután tevékenységüket nem is tudják elégséges szinten összehangolni. Együttműködésük nem igazi együttműködés: alapja nem a kooperáció, hanem a verseny. Az uralkodók épp azért válnak uralkodóvá, mert az irányításhoz szükséges képességeik, adottságaik hiányoznak. Tevékenységük a javak előállítását inkább akadályozza, mint segíti, az alattvalókat nem irányítják, hanem kényszerítik a vadászatra (ami ugye az emberi fajnál: a termelés), azzal a céllal, hogy kisajátíthassák annak eredményét, legalábbis az eredmény nagyobbik részét. Mindennek oka alapvetően az, hogy nem képességeik, adottságaik alapján foglalják el a társadalomban betöltött szerepüket. Pontosabban: egyetlen adottságuk alapján, és ez az agresszivitás.
Az emberi faj minden egyedében ott él ez az agresszivitás, mindenki az uralkodók közé akar tartozni, és, hogy ez kinek sikerül, azt nem egy tisztességes, az evolúció által szabályozott verseny dönti el, hanem az agresszivitás mértéke és érvényesülése. Az, hogy ki, hogyan tudja a másikat, erővel vagy csellel maga alá gyűrni, alattvalóvá tenni. Ebből a célból a legagresszívabb egyedek szövetségre lépnek egymással, megszerzik azokat az eszközöket, amelyek biztosíthatják számukra a többség feletti hatalmat, a „falkában” érdemtelenül betöltött helyüket. Épp azok a tulajdonságok teszik őket alkalmatlanná az irányító szerep betöltésére, amelyek alkalmassá teszik őket az uralkodói szerep elfoglalására. A többség pedig, a valódi „falka”, a társadalom, ott marad, alkalmas irányítók nélkül.
Ezért azután egy farkas csapat sokkal több szervezettséget, sokkal több eredményességet tud felmutatni, mint az ember. Sokkal jobban használják fel a rendelkezésükre álló erőforrásokat, nem ismerik a pazarlás, az értelmetlen ráfordítások fogalmát, tevékenységét.
A farkasok ugyanis nem hagyják, hogy vézna, rossz helyzetfelismerő, gyenge látású, alkalmatlan példány kerüljön irányító helyzetbe.
Az emberek miért hagyják?
Épp azért, mert mindenki irányító akar lenni, hogy azután később uralkodó lehessen. Mindenki fölébe akar kerülni a másiknak. Az alkalmatlan uralkodókat olyan irányítók akarják leváltani, akik maguk is alkalmatlanok. Tíz, húsz, esetleg néhány száz egyedet, akikből hiányzik az agresszivitás, de akikben megvan az elégedetlenség, maguk alá gyűrnek, magukhoz kapcsolnak, ígéretekkel, saját tudatlanságukat a többiek tudatlansága fölé emelve és tudásnak beállítva. Ez a társadalmi, politikai babona hierarchiája. Az agresszivitás győz, az alapvető ismeretek teljes hiánya, mellőzése miatt. Ezt a verbális agresszivitást nevezzük demagógiának. Kis csoportok alakulnak alkalmatlan irányítók vezényletével, amelyek ellenfeleiket másik kis csoportokban, más demagógiák képviselőiben találják meg.
Vagy kis csoportok alakulnak vezetők nélkül, és tagjai próbálnak egymás fölé kerekedni, magukat alkalmasabb irányítónak tüntetni fel másoknál, anélkül, hogy tisztában lennének saját képességeikkel. Hogy tisztában lennének azzal, egyáltalán milyen képességekkel, adottságokkal, tudással, tapasztalattal is kellene rendelkezniük ahhoz, hogy a csoport, vagy egy nagyobb csoport, vagy a társadalom számára hasznos irányítókká válhassanak. Ezek a valóban alkalmas személyekkel csak egyféleképpen versenyezhetnek, agresszivitással. Ha érvek nélkül, pusztán a társadalmi-politikai babonák világára, a demagógiára tánaszkodva sikerül eltakarniuk az igazságot, sikerül megtéveszteniük kicsiny csoportjukat, ha sikerül eltitkolniuk tudatlanságukat megakadályozniuk, hogy a valóság mentén, nagyobb, jelentősebb csoportok jöjjenek létre, és hogy e csoportok élére, valódi, alkalmas irányítók kerüljenek. Ha az ilyen kis csoportok nem ismerik fel a tudás, és a tudatlanság közötti különbséget, nem tudják megkülönböztetni a tudatlan, alkalmatlan önjelölt utalkodókat az alkalmas irányítóktól, vagy - és ez a leggyakoribb - engednek az agresszivitásnak, a gátlástalanságnak.
Azok pedig, akiknek sikerült alkalmatlan irányítókból alkalmatlan uralkodókká előlépniük, nevetnek a markukba. Mert a tudatlan irányítók, amíg tudatlanok, és amíg egymással marakodnak, nem jelentenek számukra veszélyt. Addig alattvalók maradnak. Valódi veszély csak abban rejlik, ha az uralkodók is csoportokba szerveződnek, és tudatlanságukat egymás ellen fordítják. De ez is csak uralkodóváltást eredményezhet: az egyik alkalmatlan réteget a másik alkalmatlan réteg váltja fel…
Na, ez az, ami a farkasokkal soha nem történhet meg!
Nem lenne jobb, ha sorsunk javításáról nem a szociológusokat, hanem az etológusokat kérdeznénk?!