Reflexió

Tamás Gáspár Miklós írását (http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/324934_az_ellenzekrol) többen ajánlották figyelmembe. A magyarországi "baloldali és liberális értelmiség" meglehetősen lagymatag szerepvállalásáról szól. Elolvastam, és én is lejegyeztem a véleményemet...

Nem is tudom... TGM-et érdekes embernek tartom, de nem több. Messze nem az a kapacitás, amely egy ország ideológiai támasza lehetne, messze nem az, aki képes felismerni és közvetíteni a problémákat, depláne a megoldásokat... Ha ezt a cikkét figyelmesen megnézed, magától értetődően ír olyan panelokról, amelyeket a rendszerváltás kényszerített az emberekre - mint például "balközép", értve ezalatt az MSZP-t, talán a DK-t, az E-14-et, a PM-et, az LMP-t. Ez már a kapitalista propaganda hamisítása: a jobboldal az a politikai formáció, amely az erőforrások korlátlan kisajátíthatóságán, alapuló kapitalista termelési módra épülő társadalmi berendezkedést tartja egyetlen lehetséges formának, a baloldal pedig az a politikai formáció, amely az előzővel élesen szemben állva csakis a termelőeszközök kollektív tulajdonban való működtetését, a magántulajdon eltörlését tartja elfogadhatónak. Amit "marginális antikapitalista baloldal"-nak nevez, miközben ha ragaszkodunk a fogalmak tiszta, ellentmondásmentes értelmezéséhez, akkor nincs másmilyen baloldal... Ennek a maszatolásnak, amihez most már TGM is csatlakozott, kizárólag a gazdasági hatalom birtokosai, mondjuk már ki bátran: a korlátokat nem ismerő, klasszikus kizsákmányoló réteg lehet a haszonélvezője! TGM nem látja, hogy amikről (egyébként jól megvilágítva) ír, az a valódi problémáknak mindössze a kísérő jelenségei, a nagy baj, hogy ezeket a valódi problémákat egyik oldal sem képes kezelni - még átlátni sem! A valódi probléma ugyanis az - szerintem - hogy működésképtelenné válik a gazdaság... Ugyanis, sem a klasszikus kapitalizmusra épülő, sem a hagyományos szocializmusra épülő társadalmi szerkezet nem képes biztosítani a gazdaság működéséhez elengedhetetlenül szükséges feltételeket! A társadalmi folyamatokat tehát nem a "balközéphez", vagy a "marginális baloldalhoz", illetve a "jobboldalhoz" való viszony fogja meghatározni, hanem az elemi szükségletek kielégítetlensége, a puszta létfenntartáshoz szükséges erőforrások hiánya! A nagy baj az, hogy a politikai, gazdasági és társadalomtudományos elit szellemi képességei az egynegyedét sem érik el az ország stabilitásának megteremtéséhez, egyáltalán a további hanyatlás megállításához. Ami óhatatlanul a társadalmi feszültségek robbanásszerű felszabadulásához vezet! Látni kellene, hogy sem a kapitalista, sem a szocialista termelési mód nem működik, harmadik utas megoldásra volna szükség! De a mai magyar társadalmi, hatalmi elit még eddig a felismerésig sem jutott el! Sem a jobboldal, sem az ál-, sem a valódi baloldal. Nem csak hogy nem ismeri fel, de megérteni sem hajlandó! Sajnos a DK sem, és TGM sem!
Látni kellene, hogy a kapitalista termelési mód - természeténél fogva széjjelszakítja a társadalmat, látni kellene, hogy az erőforrások mértéktelen és korlátlan kisajátítása, kisajátíthatósága szükségszerűen olyan viszonyokat eredményez, amelyek kizárólag egy szűk kisebbség jólétét biztosíthatják a társadalmi többség rovására. A kapitalista termelési mód ugyanis nem a szükségletek általános és teljes, ugyanakkor minél magasabb szintű kielégítését célozza meg, hanem az elérhető legmagasabb profit termelését, a termelőeszközök tulajdonosainak a társadalomtól független, öncélú gazdagodását. Ennek pedig épp az a feltétele, hogy a társadalmi többséget, az értéktöbblet előállításának kulcsfiguráit, a dolgozókat képes legyen függő viszonyban tartani, a számukra nélkülözhetetlen erőforrásoktól elválasztani, és az azokhoz való hozzáférést csak az általuk szabályozott módon, az elérhető maximális értéktöbblet megtermelése árán biztosítani. Ez azonban azt is jelenti, hogy a dolgozó társadalmi többség szükségleteit minimális szintre kell leszorítani. Vagyis a gazdaság nem láthatja el természettől eredendő feladatát, a teljes társadalom minden tagjának minél magasabb szintű ellátását, a szükségletek minél magasabb szintű és egyre bővülő kielégítését. Másképpen: a gazdaság nem termelheti meg azt a mennyiséget, amely megtermelésére képes lenne. Az egyik osztály ugyanis nem képes többet fogyasztani, a másik pedig nem képes többet vásárolni. A tőkés réteg személyes fogyasztásának a termékek és szoláltatások felvevő képessége szab határt, míg a dolgozó réteg számára merev korlátot jelent az a jövedelem-színvonal, amellyel a tőkések biztosítják a munkaerő eladásában való érdekeltséget. (Amely nyilván lankadna, ha az érintett gazdasági szereplők más módon is hozzáférnének a számukra nélkülözhetetlen erőforrásokhoz.)
Ugyanakkor, amint azt már több írásomban is egyértelműen bizonyítottam: a szocialista termelési mód sem képes biztosítani a gazdaság működéséhez szükséges feltételeket! Mégpedig elméletileg sem, a rendszer elvi szintjén sem! A rendszerváltás nem azért következett be, mert a szocialista hatalom gyakorlói "elrontották", hanem azért, mert a szocialista termelési rendszer eleve kizárja azt az érdekeltségi rendszert, amely a bővített újratermeléshez elengedhetetlenül szükséges! A szocialista termelési rendszer egyfajta társadalmi igazságosságra törekedett, vagyis a kizsákmányolás felszámolására, vagyis az értéktöbblet megszüntetésére. Mindenki csak annyit termeljen, amennyire szüksége van! Figyelmen kívül hagyták, hogy a szükségleteknek van egy szűkebb, a személyes preferenciát érintő környezete - amely biztosíthatja a személyes jólétet (valamilyen szinten) és van egy magasabb szintje, a társadalmi szükségletek köre, - például utak, szállítás, közlekedés, államigazgatás, oktatás, egészségügy, és így tovább. Ha tehát a társadalom egy része ezek előállításában tölti be gazdasági szerepét, akkor a másik részének annyival többet kell(ene) termelnie a személyes jólétet biztosító termékekből, amennyi az előző csoport összes szükségletét is kielégíti. De akkor az adott munkás - napi munkaidejének egy részében saját igényeinek kielégítéséért dolgozik, ezen túl pedig a mások szükségleteinek kielégítéséhez szükséges javakat állítja elő. Miben különbözik ez a kizsákmányolástól? Ez pedig a szocialista termelési mód paradoxona! Normális ésszel belátható volna, hogy csak egyetlen lehetőség van: megtalálni a harmadik utat, a gazdaság működőképességét garantáló egyensúlyt!
És, nem látom, hogy ezt a mai politikai elitből bárki is értené! TGM-et is beleértve! Nem látom, hogy bármelyik pártvezér, meghatározó gazdasági, társadalomtudományi szakember is csak a felével rendelkezne azoknak a képességeknek, amelyek az ország pályára állításához szükségesek! Nem hogy felismerni, megfogalmazni nem képesek, megérteni sem tudják, sőt, meghallgatni sem akarják. Leginkább azért, mert úgy a "jobb-" mint a "balközép" oldal a klasszikus kapitalista értékrendet képviseli, amelynek elitje messze a gazdaság teljesítőképessége felett részesedik a felosztható javakból, igaz, a társadalmi többség rovására, megteremtve és konzerválva ezzel a szegénységet, a nyomort, a munkanélküliséget.
Úgyhogy TGM írását nem tudom egy helyzetrajznál többnek tekinteni, de ha neki az hiányzott, hogy a magyarországi baloldali és liberális értelmiség felemelje a szavát: hát, itt van! És eddig is olvashatta volna, ha keresi. Van tehát, csak épp ő nem találja. Mert nem ott van, ahol keresi, mert nem a rendszert (amely a hatalomváltások ellenére konzisztens) pártkötődés alapján váltott műszakban kiszolgáló konzervatív, és egzisztenciálisan függő - egyébként pedig magukat magasan értékelő, de szolid képességű szakmai elit körében kell keresni, hanem ott, ahol van: az autonóm gazdasági kutatók körében, és környezetében, a rejtett kis csoportok már-már konspirált bejegyzéseiben, vitáiban.