Nem volna tisztem bármit is hozzátenni Vándor Andrea gondolataihoz: önmagukban is megállják a helyüket, tiszta és világos gondolatok - ezért szeretném közkinccsé tenni. De mivel személyesen is érintett vagyok egy mondat erejéig, mentegetőznöm kell. Az Alternatív kormányprogramot magam is jó írásnak tartom, de önmagában jó, nem tőlem jó. Azért jó, mert logikus, mert átgondolt, mert rámutat az összefüggésekre, mert valódi, megvalósítható megoldást tartalmaz. Nem azért, mert én írtam. Ezután lássuk Andea írását:
Kiegészítő gondolatok az Alternatív kormányprogramhoz
Anno felületesen belelátva ismerőseim facebookos gyakorlatába, sok éven át ódzkodtam attól, hogy magam is beleártsam magam az efféle alűrökbe. (Ha nem jelent volna meg mindennemű reklám nélkül második verseskötetem is, tán sohasem ártom bele magam ebbe a – mint utóbb rájöttem – szenzációsan sokszínű világba.)
Arra viszont végképp nem számítottam, hogy olyan kivételesen magas színvonalú anyagokra is ráakadhatok majd e közösségi fórumon, mint Majoros László ALTERNATÍV KORMÁNYPROGRAMja, vagy hasonló indíttatású írásai.
Az egyetlen, amit a magam részéről fájlalok, hogy ezek csak jó két évtizednyi késedelemmel láttak napvilágot, noha egészen más, egy minden polgára számára sokkal élhetőbb országunk lehetne, ha egykor az abban felvázolt elvek mentén zajlott volna az átmenet, amit rendszerváltásnak nevezünk.
ÁM ERRŐL, SAJNOS, ÉPP ÚGY LECSÚSZTUNK, MINT HAJDAN VOLT ESÉLYEINK MINDEGYIKÉRŐL!
Ennek egyedüli oka pedig az ország elitjének egész történelmünkön átívelő szűklátókörűsége, és a haza ill. lakossága érdekeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyó, harácsoló mentalitása, aminek végső kicsúcsosodása az utóbbi három év pökhendi, és a végletekig eszement, országveszejtő ámokfutása lett! KIZÁRÓLAG A NAPI POLITIKAI ÉRDEKEIK MENTÉN IRÁNYÍTVA AZ ORSZÁG ÜGYEIT társadalom-, gazdaság-, jog- és szociálpolitikai, vagy kulturális és morális értelemben egyaránt!!!
Ezért úgy gondolom, ha mégoly nagyszerű munka is, amit M.L. letett az asztalra, a mintegy negyed század alatt kialakult irracionális politikai viszonyok mellőzésével, ill. a jelenleg létező pártalakulatok bebetonozott dominanciájának lebontása nélkül ALIGHA LEHETSÉGES az eddigi gyakorlat módosulása – BÁRMENNYIRE LÉTKÉRDÉS IS EZ AZ ORSZÁG JÖVŐJE SZEMPONTJÁBÓL!
Személy szerint nekem meggyőződésem, hogy a változás kikényszeríthetősége vonatkozásában az egyik legégetőbb feladat egy olyan tiszta motivációjú politikai erő színrelépése, melynek vezetői nem személyes ambícióik, vagy pártérdekeik és klientúrájuk elvárásai mentén, hanem ÖSSZTÁRSADALMI SZEMPONTOKAT ÉRVÉNYESÍTVE IRÁNYÍTJÁK AZ ORSZÁGOT.
Ám ilyen törekvéseknek – az igen erős társadalmi nyomás ellenére – nyoma sincs az ellenzéki tábor szétaprózott formációi ill. vezéralakjai részéről!
Kiábrándító látni azon kisszerű, ám annál hataloméhesebb aspiránsok iszapbirkózását önnön és jól behatárolható érdekköreik hatalmának megszerzéséért, akik még A LÁTSZATRA SEM ADNAK, hogy a sokat szajkózott „korszakváltás” érdekében legalapvetőbb KÖZÖS CÉLKÉNT AZ ORSZÁG ALKOTMÁNYOSSÁGÁT és DEMOKRATIKUS JOGRENDJÉT VISSZA SZÁNDÉKOZNÁNAK ÁLLÍTANI!!!
Teszik ezt annak tudatában, hogy parlamenti diktatúrája által egy pártállami maffia törvényileg levezényelten szétrabolta az országot, terror alatt tartja teljes népességét, mely totálisan megfélemlítve és minden hitéből is kiforgatva vergődik a napi túlélésért! Pontosan érzékelve azt is, hogy reményei ellenére (a maradék koncért acsarogva a fejük fölött) közös erővel immár mennyire kilátástalanná tették az ún. ellenzék részéről is számukra úgy egyénileg a lakosság egészének személyes jövőjét, mint a hazánkét!
Mert BÁRMERRE HÚZZÁK IS AZ X-ET, NINCS PISLÁKOLÓ FÉNY SEM AZ ALAGÚT VÉGÉN!!!
Mivel pedig egyfelől a gátlástalan zsákmányszerzés, míg a másik oldalon a bármi módon való túlélés jogos igénye (adott esetben akár a menekülés árán is az itthoni viszonyok közül) mozgatja már csakis a társadalom szinte minden tagját, OLYAN MORÁLIS LEPUSZTULÁS MENT VÉGBE, AMINEK HELYREÁLLÍTÁSA BELÁTHATÓ IDŐN BELÜL ÚGYSZÓLVÁN REMÉNYTELENNEK TŰNIK!
Már csak azért is, mert a kialakított viszonyok következtében esély sincs egy a közéletünket leuralt elit meanstream-jétől eltérő célokért zászlót bontó politikai erő megerősödésének! Egyértelmű, hogy csakis e tekintetben vált teljessé a konszenzus a mindenkori kormányzati és ellenzéki pártok között.
ERKÖLCSI MEGÚJULÁS NÉLKÜL AZONBAN NEM LESZ KIÚT A JELENLEGI TÁRSADALOMPOLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS VÁLSÁGBÓL!!!
Úgy vélem, az államiság ezen legfontosabb alappilléreinek egyike sem szabályozható, működtethető önmagában, s ezt az utóbbi évtizedek folyamatai messzemenően igazolják.
MINT AZ BEBIZONYOSODOTT, a váltást követően csakis A MINDENKORI POLITIKAI ÉRDEKEK, NEM PEDIG EGY KONSZENZUSON ALAPULÓ ÖSSZTÁRSADALMI ÉRTÉKREND HATÁROZTA MEG AZ ORSZÁG IRÁNYAIT, S KERGETTE AZT A MOSTANI TOTÁLIS VÁLSÁGBA – MÁRA EGY DIKTATÓRIKUS RENDSZER ÁTFOGÓ KIÉPÍTÉSÉVEL!
Mind e fennálló körülményeket számba véve úgy vélem, önmagában egyetlen, tisztán a gazdasági szempontok figyelembevételével kialakított program sem képes megoldani krízishelyzetünket!
Majoros László a program bevezetőjében a kőbaltánál kezdte.
Én még ennél is visszább mennék: az állatvilágból véve a példákat bármely humán közösség (állam) alapfeladatainak meghatározásánál…
Mert ahogy a természet világában a csordák, falkák, rajok, stb. egyedei azért verődtek csapatokba, hogy azok egyedei számára fejlettségüktől, szocializáltságuktól függően biztosítsák a életben maradás feltételeit s a védelmet, úgy ez az emberi közösségekben fokozottan alapkövetelmény a mindenkori társadalmi alakulatokban – különösen a mai technikai fejlettség mellett –, függetlenül attól, hogy adott állam milyen gazdaságpolitikai elvek mentén működik!
Egy olyan államirányítás, amely e követelménynek nem tesz eleget, és csupán a társadalom kivételezett csoportjai számára biztosítja a létfeltételeket, az fejlettségét tekintve az állatvilágból vett mintáknak is mélyen alatta van!!!
A JELENLEG REGNÁLÓ REZSIM tehát, miután törvényileg (elsősorban az emberi, alkotmányos, szociális és munkajogok, a fékek és ellensúlyok, az önálló hatalmi ágak függetlenségének felszámolásával, továbbá még a visszamenőleges törvényalkotás gyakorlatától, v. a nemzetközi kötelezettségeink, ill. hazai viszonylatban az érdekeiket sértő bírósági ítéletek végrehajtásának megtagadásától sem riadva vissza) A POLITIKAI KANNIBALIZMUS OLYAN INTÉZMÉNYI STRUKTÚRÁJÁT HOZTA LÉTRE, MELY ÁLTAL a társadalom egészét totálisan kiszolgáltatott helyzetbe hozva és megfélemlítve, POLGÁRAI ABSZOLÚT KIZSÁKMÁNYOLHATÓSÁGÁNAK FELTÉTELEIT MÁRA MÁR INTÉZMÉNYES FORMÁBAN IS TÖKÉLETESEN KIÉPÍTETTE – s azt önös hatalmi ill. anyagi céljai érdekében maximálisan ki is használja!!!
De az ország javainak mértéktelen szétrablása, gazdasági potenciáljának tökéletes ellehetetlenítése, ennek következtében a lakosság döntő többségének hihetetlen szintű megnyomorítottsága, v. a már polgárháborús hangulat erősödése sem készteti az ellenzéket annak belátására, hogy TAKTIKÁZÁS NÉLKÜL ÉS BÁRMELY ESZKÖZZEL FELSZÁMOLJA AZON ABSZURD VISZONYOKAT, melyeket a 2/3-os parlamenti diktatúra vezéralakja és összes hűbéresei kezdetektől tudatosan építettek ki az orruk előtt – s amelynek hatalomgyakorlási módszerei immár nem csupán a nyílt hazaárulás, de az intézményesített népirtás fogalmát is messzemenően kimerítik!
Mint látjuk, álságos lózungjaik, ígéreteik mögött a demokratizmus elveire hivatkozva valójában azon mesterkednek, miként fordítsák majd saját javukra az ország Alkotmányát ma helyettesítő egypárti tákolmányt, amelynek gyakorlatilag ilyen módon történő LEGALIZÁLÁSÁVAL A MOST REGNÁLÓ REZSIM ELSZÁMOLTATHATÓSÁGÁT, FELELŐSSÉGRE VONHATÓSÁGÁT IS ELLEHETETLENÍTIK!
EZZEL PEDIG TÖKÉLETESEN DEKLARÁLJÁK AZON SZÁNDÉKUKAT, HOGY SEMMI MÓDON NE LEHESSEN A POLITIKAI FELELŐSSÉG MEGÁLLAPÍTÁSÁN TÚL ÉRDEMBEN ELMARASZTALNI SENKIT A JÖVŐBEN SEM!!!
Akkor hát mire is készülnek „korszakváltás” címén?!!!
Nincs kétségem afelől, hogy az ellenzék prominensei, ahogy – meglévő eszközeikkel élve – valójában eddig sem akartak gátat vetni e torz, a végtelenségig gátlástalan, arrogáns és mélységesen erkölcstelen iránynak, úgy a jövőben sem szándékoznak azt teljes mértékben felszámolni – NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL MÉG CSAK LEVÁLTANI SEM!!!
Mi más indokolná különben azt a hajthatatlanságot, amellyel még mindig csakis a többiek kiszorításán mesterkedve egymás ellen viaskodnak ahelyett, hogy szembenézve az ország kritikus helyzetével végre már gondjaink, feladataink megoldására koncentrálnák összes erőinket, hogy e néhány ezer négyzetkilométer teljes népessége újra békében, biztonságban élhessen és boldogulhasson a hazájában?!!!
Akik így, a biztos választási vereség ellenére, és annak tudatában mégis jégre viszik a lakosságot,hogy e hozzáállásuknak a következményei beláthatatlanok, UGYANOLYAN ÁRULÓI HAZÁJUKNAK ÉS NÉPÜKNEK, MINT AKIK ORDAS ESZMÉIK ÁLTAL VEZÉRELVE MOST URALJÁK!!!
Ám mert rutinos megélhetési politikusokként azzal mind tisztában vannak, hogy az általuk megnyert (fanatizált v. félrevezetett) százezrek bizalma révén eddigi „hivatásukkal” nem kényszerülnek felhagynie mégoly lejtős pálya ellenére a jövőben sem, tehát történjen bármi, az ő megélhetésük igen magas szinten garantált, számukra láthatóan MINDEN ÉS MINDENKI MÁS NEM SZEMPONT!!!
Akik felnőttfejjel élték meg a rendszerváltást, minden történelemhamisítási manipuláció ellenére tanúi voltak, mennyivel élhetőbb, igazságosabb és fejlődőképesebb rendet romboltak le, loptak szét és pusztítottak le az utóbbi negyed század „népmegváltói” a liberális elveiknek az országra kényszerítésével, ill. a „szociális” piacgazdaság és a demokratikus jogállam kiépítésének ígéretével tartva kordában a mind erősebb társadalmi feszültségeket!
Hatalmuk fenntartásáért a legsötétebb eszmék újjáélesztése, intenzív térhódítása felett is szemet hunytak, hiszen bűneik elfedéséért ezeknek a társadalom megosztásával, csoportjai egymás ellen fordításával tudatosan ők maguk ágyaztak meg – vadkapitalista és élősdi ideáik érvényesítéséért.
A szoc. rendszer ti. csakis azok számára volt elfogadhatatlan, akik az átlagnál magasabb életnívójuk ellenére is kevésnek tartották, hogy effektív munka és bárminemű felelősség nélkül is még aránytalanabbul kiemelt kedvezményezettjei lehessenek a társadalmi újraelosztásnak, ill. mások kizsigerelésével mérhetetlen vagyonokat vagyonokat nem harácsolhattak. Kizárólag az ő számukra voltak mindig is szűkek azon keretek, melyek pedig egyre kevésbé szabtak gátat érdekérvényesítésüknek – különösen miután a társadalmi struktúrában elfoglalt helyük által, s anyagi javaik erőteljes gyarapításának igényével a felső szintű politikai vezetés jelentős része is mindinkább érdeleltté vált az előző rendszer szabályainak fellazításában. Őket nevezték egykor „reform-kommunistáknak”, s valójában ők voltak azok, akik előkészítették e bélpoklos fenevadak rászabadítását a megvezetett, mit sem sejtő társadalomra, melynek döntő hányada mára kétségbeejtő létfeltételek között kényszerül vegetálni, netán menekülni az országból a megélhetésért, vagy elviselhetetlen életviszonyai következtében, s a normális viszonyok, továbbá a társadalmi szolidaritási elv visszaállításának kilátástalansága miatt akár feladni küzdelmét a túlélésért.
Ép ésszel senki nem vitatja, hogy voltak hibái, korlátai és megújításra szoruló elemei a szoc. rendszernek, ám éppen a mi határainkon belüli folyamatok, a lehetőségek fokozatos szélesítése igazolja, hogy külső kontroll mellett is sokféle mód megadatott, és a rendszerváltással erre még szabadabb lehetőség nyílt meg elóttünk a társadalmi és gazdasági viszonyok fejlesztésére, a legszélesebb rétegek igényeinek biztosítására. Ehhez azonban alapvetően olyan ideológiai, politikai és főként személyi feltételek szükségeltetnek, amelyek a társadalom egészének felemelését tűzik ki célul, ahogy az hosszú évtizedeken át korábban történt, míg az ország első számú vezetőjének elégséges ereje volt kézben tartani közös ügyeinket, s féken tartani a háttérben szervezkedő erőket.
A társadalom egészséges funkcionálása ill. fejlődése (tehát nem csupán a szolidaritási elvek érvényesítése) miatt elengedhetetlen olyan szociális rendszer fenntartása, amely annak valamennyi tagja számára az életben maradás minimumát emberhez méltó színvonalon garantálja. (Ennek formái, mint pl. a lakhatási viszonyok, alapszintű közszolgáltatások, élelmiszer és egészségügyi ellátások biztosítására több módon szabályozható.) Különösen igaz ez egy olyan kis piaccal rendelkező, kevéssé versenyképes gazdaságban, mint a miénk, mivel egy bármilyen alapú társadalmi formáció továbbfejlődését lehetővé tévő bővített újratermelés alapfeltétele csakis a kereslet bővülése mellett biztosítható.
Tudom, a profi közgazdászok e kijelentésem hallatán most a fejükhöz kapnak, pedig nem csak holmi társadalompolitikai észérvek, de még közgazdasági tanok sokasága is felsorakoztatható kijelentésem igazolásául…