Nem értem az FNA „eszméjének” képviselőit. Azokat, akik a legelemibb hozzáértés nélkül terjesztenek egy olyan nézetet, amely romba döntheti Magyarországot! Mit gondolnak?
Honnan az alapjövedelem fedezete? Honnan vennék el?
A társadalmi össztermék értéke c + v + m. Ebből "c" a termelés megvalósításához szükséges tárgyi eszközök értéke. "v" - az ugyancsak elkerülhetetlen élőmunka ráfordítás. Ha csak ezt a kettőt vesszük figyelembe, akkor az azt jelenti, hogy éppen annyi termék készül el, amennyit az előállításában részt vevő munkaerőnek el kell fogyasztania ahhoz, hogy a létéhez szükséges javakat a következő időszakban is elő tudja állítani. (Gyengébbek kedvéért: csak az maradhat életben, aki dolgozik, és épp olyan mértékben részesedik a megtermelt javakban, amennyire szüksége van az életben maradáshoz. Senki sem kaphat többet, vagy kevesebbet, senki sem mondhat le a rá eső részről.) Nyilván ebben az esetben „v” az összes jövedelem, „c”-ből sem a termelésben résztvevők, sem mások egyetlen fillért sem fogyaszthatnak, hiszen a teljes állandó tőke (így hívják „c”-t) szükséges ahhoz, hogy az előző termékmennyiség a következő időszakban is előállítható legyen. De ez az összes jövedelem mind munkajövedelem (változó tőke) csak a munkaerő fenntartására elegendő!
Tisztázzunk akkor „m” (értéktöbblet) szerepét!
Először is: a keletkezéséről tudni kell, hogy csakis egyféle módon jöhet létre: meg nem fizetett élőmunka árán. (Megint csak a gondolkodásra képteleneknek: gépek nem állíthatják elő, hiszen a gépek „szükségleteit” kopásukat, üzem- és kenőanyagjukat, a termeléshez szükséges alapanyagokat, stb. „c” állótőke fedezi. Ez pontosan akkora érték, amekkorára szükség van az újratermeléshez. Egy gép ára, költsége éppen annyi, mint amennyi az általa készített termékek értékéből a fenntartására, működtetésére visszajön. Egyetlen plusz termék előállítására sem képes – pontosabban minden plusz terméket meg kell fizetni a gép részére – anyagban, alkatrészben, karbantartásban. Ha viszont minden legyártott darab értékéből pont annyit kell a gép működtetésére visszaforgatni, mint amennyivel a termék értékét növelte, akkor ez nem lehet az értéktöbblet forrása, mint ahogy nem növelheti az adott ráfordításokból előállítható termékmennyiséget sem!)
Tehát: ott tartunk, hogy az értéktöbblet forrása a meg nem fizetett élőmunka.
Mi a tartalma?
A tartalma az a termékmennyiség, amely nem a termelésben résztvevők fogyasztására készült! De akkor kinek? Nos, ezt a termékmennyiséget nyilván olyanok fogják elfogyasztani, akik nem vesznek részt az előállításában. Akkor ők milyen elvek szerint részesednek a mások által előállított javakból?
Ez lenne az FNA forrása? Az az előállított termékmennyiség, amelyet nem fizettek meg azok előállítóinak? Szó sem lehet róla! A termékek előállítói azért mondanak le a puszta megélhetésükhöz szükséges javak mennyiségét meghaladó részről, hogy ezért cserébe kapjanak valamit. Azok tehát, akik ezen elv mentén szeretnének részesedni a társadalmi össztermék alap javak kategóriájából kénytelenek valami olyan dolgot nyújtani az alaptermékek előállítóinak, amely számukra a szükségleteik magasabb szintű kielégítését jelentik. Vagyis termékeket, szolgáltatásokat kell biztosítaniuk saját munkájuk árán – és ezek a termékek és szolgáltatások csak annyiban különböznek az előzőektől, hogy többet nyújtanak a puszta létminimumhoz szükséges javaknál. Ezáltal jutnak az előző folyamatok szereplői (a dolgozók, a munkások) olyan javakhoz, amelyek emelik létkörülményeik színvonalát. Mások munkája, amelynek ők fizetik meg az árát. De miből?
Azt mondtuk, hogy „v” az a jövedelem, amely nélkülözhetetlenül szükséges a munkaerő újratermeléséhez. De azt nem mondtuk, hogy ez a munkaerő minden jövedelme! Ha több terméket állít elő, mint amennyi a saját fogyasztása, és ezzel maga rendelkezhet, akkor ez a terméktöbblet ugyanúgy „m”, mint ha más rendelkezne vele. A jövedelme tehát v + m. Az „m”-et elcseréli olyan fogyasztási cikkekre, amely nem a munkaerejének visszaszerzéséhez szükséges, amit viszont mások állítanak elő, és ebből nekik is jövedelmük származik. Fontos észrevenni, hogy a „jövedelem” tulajdonképpen nem más, mint az a termékmennyiség, amit a gazdasági szereplők előállítottak! És az FNA, milyen termékmennyiség?
Az előzőn kívül létezhet még egy eset: ha a keletkező értéktöbbletet erővel (hatalommal) elveszik azoktól, akik előállították, ha kényszerítik őket arra, hogy ellenszolgáltatás nélkül állítsák elő. Ilyen kényszerítő eszköz lehet például a mások létéhez nélkülözhetetlen erőforrásoknak egy kisebb társadalmi csoport által történő kisajátítása. És ez a tőkés árutermelés lényege. Azt gondoljuk, hogy ebben az esetben az értéktöbblet azokat illeti meg, akik rendelkeznek a termeléshez szükséges erőforrásokkal, természeti tényezőkkel. Ez tévedés! Először is, a javak előállítóinak juttatni kell belőle, vagy is jövedelmük nem lehet mindössze „v”, mert az a hatalom erőszakos megdöntéséhez vezetne, el kell fogadnunk, hogy a munkajövedelem v + ma. Azon a részén felül, amely a munkaerő puszta létezését szolgálja, van egy olyan része is, amely bizonyos szintű jólétet biztosít. (Szakmánként, foglalkozásonként nagyon eltérő mértékben.)
Az értéktöbblet maradékát nevezzük mb-nek.
Ez a termékmennyiség az, amely hivatott biztosítani a társadalom minden olyan tagjának a megélhetését, akik az alapvető javak előállításában nem vesznek részt. Termékmennyiség, és nem jövedelem! Ez a termékmennyiség pillanatnyilag ott áll a gyárak raktáraiban. Értéküket kifizették. A gyárak tulajdonosai, akik saját pénzükön vették meg az előállításukhoz szükséges anyagokat, fizették a munkabért. Ami most benne van a termék értékében.
Az, hogy ennek a termékmennyiségnek az értéke épp az értéktöbblettel egyezik meg, csak a véletlen műve. A gyár tulajdonosa ezekhez a termékekhez ugyanúgy megvásárolta az anyagot, a gyártáshoz szükséges energiát, a gépeket és a szerszámokat, mint amely termékmennyiség a „v”-vel, a változó tőkével egyenértékű. És azt sem lehet kijelenteni, hogy épp ez a termékkészlet az, amelynek munkabérét a tőkés nem fizette meg. Valaki tehát ennek az árumennyiségnek minden darabját megfizette. Ha a tőkés – miért adná oda, hogy az FNA fedezete legyen? Vagy ki vehetné el tőle? Miért? Ha a termékmennyiség mondjuk, egy közösség tulajdonában lenne, miért engedné át ennek értékét egy másik csoportnak? Vagy másképp: miért fizetné meg, ha nem lehet az övé?
A tőkés, épp úgy, mint bármilyen közösség csak annak hajlandó átengedni az értéktöbblet egy részét, vagy akár az egészét, aki ezért azonos értékű ellenszolgáltatást nyújt. A helyzet tehát ugyanaz, mintha az értéktöbblettel maga a termék előállítója rendelkezne.
A termelőeszközök tulajdonosa csak abból a szempontból van megkülönböztetett helyzetben, hogy saját szükségleteinek kielégítését ebből az értéktöbbletből fedezheti. Akkor is, ha a gyár tőkés tulajdonosa, és akkor is, ha ez az értéktöbblet egy közösség tagjai között oszlik meg. Az első esetben lehet a megélhetés kizárólagos formája, a második esetben, ha a közösség a termelésben is részt vesz, csak kiegészíti a gazdasági szereplők munkajövedelmét, ezáltal egy magasabb jóléti szintet biztosítva.
Ahhoz tehát, hogy az állam FNA-t tudjon folyósítani, valakitől el kell vennie. Mivel azonban ezt kizárólag „m” értéktöbblet terhére teheti, meg kell vizsgálni az értéktöbblet áramlását a gazdasági kőrforgásban.
Ha a termelést kettébontjuk, egyrészt termelési javak (gép, anyag, alkatrész, szerszám, stb.) előállítására és fogyasztási cikkek (elsősorban, a példa kedvéért az alapvető javak) előállítására, akkor az újratermelés a következő módon van egyensúlyban:
„A” csoport: (termelőeszközök termelése)
tőke 4000c + 1000v = 5000
áruérték 4000c + 1000v + 1000m = 6000 – ami termelőeszközökben létezik.
„B” csoport: (fogyasztási cikkek termelése)
tőke 2000c + 500v = 2500
áruérték 2000c + 500v + 500m = 3000 – ami fogyasztási cikkekben létezik.
Összesítve:
„A” csoport 4000c + 1000v + 1000m = 6000 – termelőeszköz.
„B” csoport 2000c + 500v + 500m = 3000 – fogyasztási cikk.
összesen 9000 – áruérték.
(„c” állótőke értéke alatt csak azt az értéket vesszük figyelembe, amelynek értékét a termelőeszközök az adott időszakban átadják a terméknek, tehát, amelyet a következő időszak termeléséhez pótolni kell.)
Mivel csak a változó tőke (1000v és 500v) vagyis a munkajövedelem szerepel pénzformában, éspedig mint kifizetett munkajövedelem a dolgozók tulajdonában, ezért a forgalmi folyamatokat a dolgozók vásárlásával kell kezdeni. Éspedig, mivel a fogyasztási cikkeket előállító dolgozók csak belső piacon vásárolhatnak (hiszen gazdasági szerepük miatt csak fogyasztási cikkeket vehetnek) ezért kizárólag az „A” csoport vásárlása indíthatja meg a két csoport közötti forgalmat.
1./ Az „A” csoport munkásai fogyasztási cikkeket vásárolnak B csoport cégeitől 1000 pénz értékben (= 1000v vagyis az „A” csoport változó tőkéje, illetve az „A” csoport munkajövedelme.)
A „B” csoport termelői (cégei) csak ezek után tudnak vásárolni, mégpedig a következő termelési időszak termelőeszközeire van szükségük.
2./ A „B” csoport cégei fogyasztási javak előállítására való termelőeszközöket vásárolnak 1000 pénz értékében az „A” csoport cégeitől. Ez a fele annak a mennyiségnek, amire szükségük van.
Az „A” csoport munkásai már elköltötték jövedelmüket, és elfogyasztották a „B” csoport termékkészletének egy harmadát. Viszont az 1000v pénzmennyiség, amely éppen egyenlő az 1000m értéktöbblettel, most épp a „B” csoportnál van – kielégíthetik tehát azok szükségleteit, akik a termeléshez élőmunka formájában nem járultak hozzá. Fontos megjegyezni, hogy társadalmi szinten ide tartoznak például a közalkalmazottak, a gyermekek, a nyugdíjasok, stb. De ide tartoznak a tőkejavak birtokosai egyszerűen szólva a tőkések is. Tehát:
3./ Az „A” csoport fogyasztási cikkeket vásárol a „B” csoport cégeitől 1000 pénz értékben. Ezzel felhasználja az 1000m értéktöbbletet.
A „B” csoport eladta árukészletének második harmadát is, és képes megvásárolni a még hiányzó 1000c termelőtőkét a következő időszak termeléséhez.
4./ A „B” csoport megvásárolja a fogyasztási javak előállításához szükséges, és még hiányzó termelőeszközöket. Így az eddig forgó 1000v visszakerül az „A” csoport termelőihez (tőkéseihez)
Ebben a pillanatban az „A” csoport birtokában a következő tőkejavak vannak: 4000 pénz értékű termék, ami termelőeszköz, és a saját termelő tőkéjük pótlására készült, valamint 1000 pénz, ami az utolsó eladásból származik, és pontosan megegyezik az újratermelés beindításához szükséges 1000v változótőkével. Az egész pedig éppen megegyezik az előző termelési időszak kiinduló állapotával.
A „B” csoport birtokában van még árukészletének harmadik harmada 1000 pénz értékben, de a „B” csoport dolgozói még nem cserélték termékre 500v munkajövedelmüket. Tehát ez a forgalom is megtörténik a belső piacon, így a munkaerő újratermelődése megtörtént, már csak az van hátra, hogy a termelésben élőmunkával részt nem vevők is kielégíthessék szükségleteiket. Ezért ők is megvásárolják (saját maguktól) a belső piacon a maradék árukészletet, és természetesen el is fogyasztják.
Ebben a pillanatban a „B” csoport a következőkkel rendelkezik: a./ az újratermelés indításához szükséges termelőeszközökkel 2000c értékben, b./ az újratermelés indításához szükséges változó tőke értékével 500v értékben. Ami megegyezik az előző termelési időszak kiinduló állapotával.
Világos tehát, hogy az értéktöbblet a termelési kőrfolyamatból nem emelhető ki és nem osztható szét anélkül, hogy a termelés egész folyamatát meg ne akasztaná.
Ezután csak annyit kérdeznék: honnan tudnának az FNA képviselői elvenni olyan jövedelmet, amely nem akasztja meg, nem borítja fel azonnal a termelési körfolyamatot? Ja, még valamit. Honnan veszik a bátorságot azok, akik a közgazdaságtan alapjait sem ismerik, hogy az ország létét, a működését tegyék kockára a hülyeségükkel? És hogyan születhettek olyan gazemberek, akik szakmai tudással a hátuk mögött, a tudatlan népet akarják felhasználni személyes érdekeik, hatalomvágyuk érvényesítésére?