A CIVIL KAMPÁNY stratégiája

 

Azt mondja Böjte:

"Most nem elég majd azt mondani, hogy összefogtunk és ez a jelöltünk a választó kerületben, és ez a miniszterelnök jelölt. Nem elég, mert azt kérdezik az emberek, hogy miért, eddig miért nem tudtátok? Hogyan bízzunk meg bennetek, ha három hónap sincs a választásokig és csak most jöttök elő a farbával? Ha előjöttök egyáltalán. Mi a fenét csináltatok eddig? Ezt is meg kell magyarázni."

 

Igaza van. De ő mi a fenét csinált eddig?

Egyre több nagyon okos ember bújik elő, és mondja a tutit. Hogy mit kellett volna tenni. Meg, hogy már késő... Két éve, amikor leírtuk; nem csak azt, hogy mi a baj, hanem azt is, hogyan orvosolható, akkor hol voltak ezek az okos emberek? Hol volt Böjte? Két éve fent van a neten az "Alternatív kormányprogram", nem olyan, amelyben egy párt megmondja, hogy mit akarjon a társadalom, hanem egy olyan, amelyhez mindenki hozzátehette a saját gondolatát, a saját elképzelését. A nép programja. Csak egy apróhirdetés hiányzott: működőképes projekt megvalósításához alkalmas pártot keresünk.

Mára egyszerűen nem is maradt más lehetőség.

Nincs miben megegyezni, nincs stratégia, nincs olyan program, (és soha nem is volt) amely minimálisan is megfelelne egy valódi program követelményeinek. Amely választ adna a négy alapvető kérdésre: mit? (kell tenni), miért?, hogyan?, valamint a legfontosabb – miből?

Nincs olyan program, amelyet elolvasva azt lehetne mondani: igen, valóban ezt kell tenni, és így, ahogy le van írva, valóban megvalósítható.

Illetve, csak egy van. Az Alternatív kormányprogram.
Arra már nincs idő, hogy minden párt előadja a saját kívánságlistáját, és „egyeztetni” kezdjen. Olyan dolgokról, amelyek nincsenek megfogalmazva – arról, hogyan kellene megvalósítani a végig nem gondolt ötleteket.

Mit rontottunk el?

A pártok, a nagy politikai szervezetek azt, hogy minden tevékenységüket egyetlen célnak: a hatalom megszerzésének rendeltek alá. Egymással szemben, egymás rovására. Most sem folyik más – a veszteségek minimalizálása – elvenni egymástól az elvehető szavazatokat, hogy „legalább kisebbségben többségben legyünk”… Mert van rosszabb a választási vereségnél: kiesni a hatalomból, távol kerülni a húsosfazéktól. Amíg ott vagyunk, addig bennünket (az ellenzéket) is meg kell fizetni! Bizony, ez ilyen egyszerű! És, most a fele sem fér oda azoknak, akik ezért tülekednek. Egymást kell tehát eltaposni. Vegyük észre: a pártérdek - a párt vezetőinek érdeke!

Mit rontottunk el?

A nép, a társadalom többsége azt, hogy nem hiszi, nem akarja hinni a valóságot. Azt hiszik el, amit hinni szeretnének. Álmokból, vágyakból szőtt ígéreteket. És, nem is akarnak szembesülni a hazugságokkal. A valóságot, az őszinte szót, a racionális érveket elutasítják.  Mert az összetöri az álmaikat, mert szétzúzza a reményt. Mert be kell látni, hogy egy jobb világért tenni is kellene. Mindenkinek. Tudni, hogy mit nem akarunk – nem elég! És akkor sem elég, ha ezért százezrek vonulnak az utcára. Azt is tudni kell, hogy mit akarunk, hogy mit kell tennünk. Ez a nép nem együtt, hanem egymás rovására akar boldogulni.

Mit rontottunk el?

Mi, az a maroknyi csapat, amely látja és érti a valóságot – mi abban hibáztunk, hogy nem voltunk elég elszántak. Hagytuk, hogy a hazugság, az önös érdek győzzön: felettünk egy olyan hatalom épüljön, amelynek nem célja, mert nem is érdeke, hogy egy igazságos társadalom működjön Magyarországon. Amely nem csak önző, hanem tehetségtelen, tudatlan, alkalmatlan – még a saját céljainak eléréséhez is. Ahogy a hatalom bezárkózik, védi a saját köreit minden kívülállóval szemben, mi is épp úgy bezárkóztunk. Kis mini-prófétáink maguk köré gyűjtötték apostolaikat és egymással szemben védték-bizonyították tanaikat. A hatalomnak a kisujját sem kellett mozdítani. Nem voltunk képesek egy hiteles és a többség számára elfogadható ideológiát összeállítani. Nem tudtuk egy jobb, és mégis megvalósítható jövő képét elegendő emberhez eljuttatni.

És most? Mit kellene tenni?

Először is: mindenkinek meg kell mutatni, hogy mennyire üresek, megalapozatlanok a pártok ígéretei. Hogy a mai programok, kampányígéretek semmiben sem különböznek azoktól, amelyek az elmúlt negyed században nem vezettek sehová. Hogy egy valódi programnak mit kell tartalmaznia az üres ígéreteken kívül. Követelményeket kell támasztani a választási programokkal szemben, és azokat, amelyek nem felelnek meg e követelményeknek, el kell utasítani.

Sok emberhez kell az igazságot, a valóságot eljuttatni.

Vissza kell foglalni a sajtót, a médiát. Mert ez most játékszer a hatalom kezében: a nép félrevezetésének eszköze. Napról napra, hétről hétre ugyanazok a pofák mondják ugyanazokat a bölcsességeket, ugyanazoknak a megbízásából, és ugyanúgy a saját pozíciójuk, egzisztenciájuk megtartása érdekében. Az internetet a média hatékony versenytársává kell tenni, amely képes kikényszeríteni a sajtó együttműködését. Olyan médiák ellen, amelyek nem hajlandók a társadalom valódi többségét kiszolgálni – bojkottot kell hirdetni.

Mindenek előtt azonban ki kell kényszeríteni, hogy a legismertebb médiák vegyenek részt az alternatív program(ok) széleskörű hozzáférésének biztosításában, a civilek véleményének ismertetésében. Követelnünk kell az internetre feltett legjobb írások szerzőinek nyilvános megjelenését, illetve erre a lehetőség biztosítását.  Ezért sok embernek kell aktív szerepet vállalnia; naponta, hetente írott, és elektronikus levelekkel bombázni különböző orgánumokat. Mégpedig összehangoltan, hogy-egy adott időszakban számon kérhető legyen a közakarat, egy-egy téma, egy-egy civil szereplő megjelenése.

Tudnunk kell, hogy hányan vagyunk.

Az is kell, de nem elég, hogy fenn vagyunk a facebook-on, van tíz, húsz, vagy akár tízezer, százezer „lájkoló”, támogató. Tudni kell, hogy ki az, aki a közös cél érdekében közreműködést, munkát és áldozatot vállal, akár a szervezésben a számítógépe mellett, és annak segítségével, akár személyesen, találkozókat szervez, ezekhez helyet biztosít, és/vagy ilyeneken részt vesz. Mert az internet jó, de a személyes találkozást, a kapcsolatot semmi sem helyettesítheti. Ezért az, aki, akár a világhálón, akár személyesen is hajlandó részt vállalni a feladatban jelezze ezt a „Rebellisek” honlapján (http://rebellisek.freewb.hu/civil-kampany ).

Tudnunk kell, hány emberhez jutunk el.

Nem elég elolvasni a facebook-ra felkerült írásokat, nem elég megállapítani, hogy milyen jó, milyen igaz… Nem elég megosztani, és sorsára hagyni. El kell juttatni barátainkhoz, majd meg kell kérdezni, mi volt a véleménye, és ő hány emberhez juttatta el. Azt, aki egyet ért fel kell kérni, hogy nevével, jelenlétével erősítse az egyet akarók táborát: legyen tagja a „Rebellisek” csoportnak, vagy csatlakozzon hozzánk.

Létre kell hozni egy mozgalmat az „Alternatív kormányprogram” megvalósításáért.

Legyen neve is ennek a mozgalomnak. Legyen: CIVIL KAMPÁNY. (CK)