Feltétel Nélküli Alapjövedelem (FNA) elfogadása elsősorban nem finanszírozási kérdés, hanem az emberképünk átalakítása.
Az FNA civil mozgalom és a Kalózpárt aktivistái nagy figyelemmel és érdeklődéssel olvasták a LÉT csoport által kiadott tanulmányt a feltétel nélküli alapjövedelem magyarországi bevezetéséről. Mi üdvözlünk minden olyan kezdeményezést, amely az FNA nemzetközi mozgalmát hazánkban is minél jobban beviszi a köztudatba, több internetes kampányt is indítottunk a program népszerűsítésére és sokan közülünk örülnek, hogy az elképzelés a médián keresztül egyre ismertebb lett. A tanulmányban bemutatott államháztartási és költségvetési számításokat a szerzők valóban alaposan körbejárták, ami egy fontos eleme az FNA körül kialakult vitáknak. Kik? Jó látni, hogy az elméleti elképzelések mellett a gyakorlati megvalósíthatóság is szerepet kap. Az alábbiakban szeretnénk néhány lényeges koncepcióbeli különbségre felhívni a figyelmet, ami szerintünk a LÉT és az FNA közötti lényeges eltérés.
A tanulmány szerint a LÉT az FNA magyar változata, amit abból vezetnek le, hogy a finanszírozását a magyar állami költségvetéshez igazították. Sajnos ez a következtetés a FNA-ban kevésbé tájékozott polgár számára félrevezető, és máris egy hamis képet sugall az FNA-ról. Az FNA nemzetközi mozgalmak alapkövetelménye, hogy ezt felvegyék az Alapjogok Chartájába. Ez azt jelenti, hogy ez egy egyetemes jog kellene legyen.
Sehol nem láttam még olyan anyagot, amely bármilyen korrekt összefüggésben állt volna bármilyen valós, vagy tervezett költségvetéssel, és a legkülönbözőbb vitáink alkalmából ilyet senki sem tudott felmutatni. Helyette mindig olyan anyagokat kaptam, amelyek a laikusok megtévesztésére készültek, és semmilyen konkrétumot nem tartalmaznak. Az FNA képviselői hazudnak!
Tehát a mi értelmezésünk szerint a LÉT ugyan az alapjövedelem nemzetközi mozgalmából indul ki, de ennek egy bizonyos fajta finanszírozására, a munkajövedelmek megadóztatására fókuszál, és - szerintünk tévesen- az SZJA oldaláról közelíti meg a kérdést, ami nem megfelelő adónem erre. Ez nem a magyar feltételekhez való alkalmazkodás, mivel ilyen finanszírozási modellek léteznek például a német baloldali politikai mozgalmaknál is (pl. Die Linke). A LÉT tanulmányában megjelölt finanszírozási elképzelésen kívül több más elképzelés is létezik, amik az FNA alapkövetelményeinek jobban megfelelnek.
Egyetlen egyet mutassanak! Több mint kéttucatnyi ilyen írást olvastam már az FNA-ról, és kivétel nélkül mindegyik hivatkozik ilyen „tényekre”, „dokumentumokra”, de soha egyetlen egy sem tudott ilyet felmutatni! Az FNA képviselői hazudnak!
Az FNA eredeti formájában négy feltételt kell teljesítsen, hogy az eredeti célkitűzéseit elérje:
a) egyetemes (vagyis mindenkire kiterjed),
b) személyes (vagyis minden személynek jár, a bölcsőtől a koporsóig),
c) feltétel nélküli (vagyis nincs se hozzáférési, sem kizáró feltétele) és
d) elég magas (vagyis nemcsak a test életben tartására (lakás, élelmiszer) kell elegendő legyen, hanem az ember alapvető szellemi igényeire is (például információs, kulturálisigényeinek kielégítésére, szociális kapcsolatai ápolására).
Egy, mintha hiányozna: megvalósítható legyen! Az FNA képviselői nem értik, hogy egy adott országban, egy adott gazdasági időszakban (például egy évben) pontosan annyi termék készül el, amennyit az ország lakossága elfogyaszt. Már többször bemutattam, hogy a termék értéke c + v + m. Ebből „c” maga is termék, (anyag, termelőeszköz, stb.) amely szükséges a fogyasztási javak előállításához. Ezután v + m a jövedelem. Egyik (v) a munkajövedelem, másik, (c) a tőkejövedelem, az értéktöbblet. NINCS harmadik jövedelem típus! Ez a kettő pedig az utolsó fillérig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a termelést a következő időszakban változatlan mennyiségben meg lehessen ismételni. Erre bemutattam egy példát, most megteszem újra:
Ha a termelést kettébontjuk, egyrészt termelési javak (gép, anyag, alkatrész, szerszám, stb.) előállítására és fogyasztási cikkek (elsősorban, a példa kedvéért az alapvető javak) előállítására, akkor az újratermelés a következő módon van egyensúlyban:
„A” csoport: (termelőeszközök termelése)
tőke 4000c + 1000v = 5000
áruérték 4000c + 1000v + 1000m = 6000 – ami termelőeszközökben létezik.
„B” csoport: (fogyasztási cikkek termelése)
tőke 2000c + 500v = 2500
áruérték 2000c + 500v + 500m = 3000 – ami fogyasztási cikkekben létezik.
Összesítve:
„A” csoport 4000c + 1000v + 1000m = 6000 – termelőeszköz.
„B” csoport 2000c + 500v + 500m = 3000 – fogyasztási cikk.
összesen 9000 – áruérték.
(„c” állótőke értéke alatt csak azt az értéket vesszük figyelembe, amelynek értékét a termelőeszközök az adott időszakban átadják a terméknek, tehát, amelyet a következő időszak termeléséhez pótolni kell.)
Mivel csak a változó tőke (1000v és 500v) vagyis a munkajövedelem szerepel pénzformában, éspedig mint kifizetett munkajövedelem a dolgozók tulajdonában, ezért a forgalmi folyamatokat a dolgozók vásárlásával kell kezdeni. Éspedig, mivel a fogyasztási cikkeket előállító dolgozók csak belső piacon vásárolhatnak (hiszen gazdasági szerepük miatt csak fogyasztási cikkeket vehetnek) ezért kizárólag az „A” csoport vásárlása indíthatja meg a két csoport közötti forgalmat.
1./ Az „A” csoport munkásai fogyasztási cikkeket vásárolnak B csoport cégeitől 1000 pénz értékben (= 1000v vagyis az „A” csoport változó tőkéje, illetve az „A” csoport munkajövedelme.)
A „B” csoport termelői (cégei) csak ezek után tudnak vásárolni, mégpedig a következő termelési időszak termelőeszközeire van szükségük.
2./ A „B” csoport cégei fogyasztási javak előállítására való termelőeszközöket vásárolnak 1000 pénz értékében az „A” csoport cégeitől. Ez a fele annak a mennyiségnek, amire szükségük van.
Az „A” csoport munkásai már elköltötték jövedelmüket, és elfogyasztották a „B” csoport termékkészletének egy harmadát. Viszont az 1000v pénzmennyiség, amely éppen egyenlő az 1000m értéktöbblettel, most épp a „B” csoportnál van – kielégíthetik tehát azok szükségleteit, akik a termeléshez élőmunka formájában nem járultak hozzá. Fontos megjegyezni, hogy társadalmi szinten ide tartoznak például a közalkalmazottak, a gyermekek, a nyugdíjasok, stb. De ide tartoznak a tőkejavak birtokosai egyszerűen szólva a tőkések is. Tehát:
3./ Az „A” csoport fogyasztási cikkeket vásárol a „B” csoport cégeitől 1000 pénz értékben. Ezzel felhasználja az 1000m értéktöbbletet.
A „B” csoport eladta árukészletének második harmadát is, és képes megvásárolni a még hiányzó 1000c termelőtőkét a következő időszak termeléséhez.
4./ A „B” csoport megvásárolja a fogyasztási javak előállításához szükséges, és még hiányzó termelőeszközöket. Így az eddig forgó 1000v visszakerül az „A” csoport termelőihez (tőkéseihez)
Ebben a pillanatban az „A” csoport birtokában a következő tőkejavak vannak: 4000 pénz értékű termék, ami termelőeszköz, és a saját termelő tőkéjük pótlására készült, valamint 1000 pénz, ami az utolsó eladásból származik, és pontosan megegyezik az újratermelés beindításához szükséges 1000v változótőkével. Az egész pedig éppen megegyezik az előző termelési időszak kiinduló állapotával.
A „B” csoport birtokában van még árukészletének harmadik harmada 1000 pénz értékben, de a „B” csoport dolgozói még nem cserélték termékre 500v munkajövedelmüket. Tehát ez a forgalom is megtörténik a belső piacon, így a munkaerő újratermelődése megtörtént, már csak az van hátra, hogy a termelésben élőmunkával részt nem vevők is kielégíthessék szükségleteiket. Ezért ők is megvásárolják (saját maguktól) a belső piacon a maradék árukészletet, és természetesen el is fogyasztják.
Ebben a pillanatban a „B” csoport a következőkkel rendelkezik: a./ az újratermelés indításához szükséges termelőeszközökkel 2000c értékben, b./ az újratermelés indításához szükséges változó tőke értékével 500v értékben. Ami megegyezik az előző termelési időszak kiinduló állapotával.
Világos tehát, hogy sem értéktöbblet, sem munkajövedelem a termelési kőrfolyamatból nem emelhető ki és nem osztható szét anélkül, hogy a termelés egész folyamatát meg ne akasztaná.
Tessék végre megérteni: ez a gazdasági körfolyamat feltétele, enélkül nem működik! Ezt az FNA képviselői egyszerűen nem ismerik, nem értik, és nem is tudják felfogni! Írhatnak bármit, hivatkozhatnak bármire, és bárkire. Hasonló matematikai levezetéssel kellene bizonyítaniuk, hogy a gazdasági körforgás másképp is megvalósítható, de ilyet nem tudnak felmutatni, mert a tudomány mai állása mellett nem is létezhet. Szerintem ez még a laikusok számára is megérthető, és támadhatatlan. Mit akar az, aki még ezt sem képes felfogni?!
Ezután csak annyit kérdeznék: honnan tudnának az FNA képviselői elvenni olyan jövedelmet, amely nem akasztja meg, nem borítja fel azonnal a termelési körfolyamatot? Ja, még valamit. Honnan veszik a bátorságot azok, akik a közgazdaságtan alapjait sem ismerik, hogy az ország létét, a működését tegyék kockára a hülyeségükkel? És hogyan születhettek olyan gazemberek, akik szakmai tudással a hátuk mögött, a tudatlan népet akarják felhasználni személyes érdekeik, hatalomvágyuk érvényesítésére?
A LÉT munkacsoport szerint "a negyedik (d) kritérium teljesítése nálunk még nagyon sokáig nem reális." Ezért a LÉT javaslata a szociális segélyezésnek egy modernebb változata, ami ugyan fejlesztené a jelenlegi rendszert, egyszerűbbé és átláthatóvá tenné ezt, de az FNA célkitűzéseit nem lenne képes teljesíteni.
Mi az FNA nemzetközi mozgalmaival (UBI kongresszus, München 2012) együtt úgy gondoljuk, hogy most az FNA-val kapcsolatban a legfontosabb feladat, hogy ezt a társadalommal megismertessük és elfogadtassuk. Úgy gondoljuk, hogy FNA-t csak széles társadalmi támogatottsággal szabad és érdemes bevezeti. Ehhez talán a véleményformáló népszavazás eszközét is igénybe kell venni.
Szerintünk vitatható az a megközelítés, hogy a LÉT előbb a finanszírozásról akar meggyőzni és akkor úgy gondolja, hogy ez bevezethető. Több neves nemzetközi közgazdász (pl. MiltonFriedman) is levezette már, hogy ez nem finanszírozási kérdés, a finanszírozás lehetséges, hanem az FNA társadalmi elfogadottságának hiánya az igazi probléma. Előbb legyen meg a közakarat, értsük meg miről is szól ez a történet és azután jöhetnek a különböző finanszírozási javaslatok. Mert ha nincs akarat, akkor hiába a megoldás és ha lenne megoldás, de nincs akarat, akkor lesz ezer kifogás, hogy miért nem jó a megoldás.
Ez is tételes hazugság: Milton ilyet soha nem vezethetett le! Milton ugyanis tisztában volt az újratermelési körfolyamat feltételével!
Ha az FNA lényegét megértettük, akkor azt is megértjük, hogy a másik kérdéskör, a finanszírozás sem mindegy, mert ezzel könnyen szem előtt téveszthetjük az eredeti célt. A finanszírozásnál nem arról van csupán szó, hogy A vagy B megoldás a gazdaságosabb, hanem hogy az FNA célját melyik modell szolgálja jobban. Tehát nemcsak közgazdasági, hanem erkölcsi szempontokat is figyelembe kell venni a döntésnél. Vannak olyan finanszírozási modellek, melyek az FNA-t csupán a szociális oldala felől közelítik meg, pl. a jövedelemadó, de vannak olyan megoldások is, melyek az FNA-t társadalmi paradigmaváltó eszközként is értelmezik, és a szociális előnyök csak egy kellemes mellékhatásai ennek.
Nem szeretnénk most a részletekben elmélyülni, mivel ezt ezen írás terjedelme nem teszi lehetővé. Most csak az FNA körül megfogalmazott gondolatokat szeretnénk közérthetően összeszedni, amit majd részletesebben is ki fogunk dolgozni és szakirodalommal alátámasztani. Fontos, hogy ezeket megértessük, mert csak így lehet az FNA társadalmi paradigmaváltó funkcióját belátni. Gondolatainkat három kérdéskör alá csoportosítottuk.
Soha semmilyen szakirodalommal alátámasztott írást nem láttam az FNA-ról, de szinte mindegyikben szerepel ennek ígérete! A hivatkozások pedig minden esetben ugyanolyanok, mint maga az írás – körbehivatkoznak egymás minden alapot nélkülöző állításaira!
1. Tehát az első és legfontosabb: az FNA alapgondolata, emberi jogként való elfogadtatása. Miért van erre szükség, miért nem elég csupán egy törvény, akár az alaptörvény szintjén megfogalmazni?
- Sokan, akik az FNA mozgalmának a történetét évtizedek óta ismerik, látják, hogy az ember egyik legalapvetőbb jogát, a boldogsághoz való jogot, különböző hatalmi érdekcsoportosulások, gazdasági rendszerek, politikai ideológiák folyamatosan ellehetetlenítik, és itt az ideje, hogy ennek feltételét, a méltóságteljes élethez való jogot emberi alapjogként a világ elismerje. Tehát az FNA egy olyan emberi alapjog, amely az embernek szociális biztonságot garantálna. A XXI. századi technológia fejlettséggel ez lehetséges. Nem az egyéni túlélésről, hanem egy szerény, de a társadalmi részvételt biztosító egzisztenciális alapról beszélünk.
Ezt nevezem én demagógiának! Mi az alapjog? Az FNA? A varázspálca? A terülj-terülj asztalkám? Úgy tesz, mintha egy lehetséges dologról beszélne, és mert sokat beszél róla, sokan elhiszik!
- Ha elfogadjuk azt a tézist, hogy a mai gazdasági-társadalmi problémáink rendszerszintűek, tehát ezek nem pillanatnyi működési zavarok a jóléti társadalom szövetében, hanem a rendszer működési elvéből származó és állandóan visszatérő krízisek, akkor ennek megváltoztatásához olyan eszközök kellenek, melyek rendszer szinten hatnak és ennek békés átalakítását garantálják. A gazdasági krízisekből fakadó tömeges szegénység okozta biztonságpolitikai kockázatok elkerülhetőek, például a felkelések vagy a polgárhábrúk, amire a történelemben már annyi példát láttunk.
Ez maradéktalanul igaz! De semmi köze semmiféle létezhetetlen alapjövedelemhez! Eszközként használják fel egy ostoba propagandához!
Az FNA egy eszköz lehetne az átmenethez egy másik, emberibb, fenntarthatóbb, igazságosabb társadalomba, amiben a MUNKA fogalma más lenne. Ha nem értünk egyet ezzel a tézissel és csupán a finom módosításokat szeretnénk eszközölni a rendszeren, akkor elég a szociális juttatások és az újraelosztás javítása, ehhez nincs szűkség FNA-ra.
Ebben legalább valami óvatosság felismerhető – de szintén a szélhámosok bevett eszköztárához tartozik.
- Az FNA nemzetközi mozgalma felismerte, hogy a társadalom hármas felosztása, az állam, a gazdaság és az egyén egyensúlya megbillent az egyén rovására. Az állam tovább hatalmaskodik, bürokratizálódik és már a szuverén nép képviselete, a gazdasági monopóliumok hatalma egyre nagyobb, és a polgár pozíciója ebben a hármasságban egyre gyengébbé válik. Az újkor jogi történetének nagy vívmánya a római jogrendszeren alapuló tulajdonjog rendszerének a kibővítése, az emberi jogok elismertetése volt. Ezeket a jogokat kell most tovább fejleszteni és megvédeni a sokszor nemzetközi érdekcsoportok gazdasági túlhatalmával szemben, hogy a társadalom hármas tartópillére ismét egyensúlyba álljon.
2. Az FNA-nak egy másik alapgondolata, hogy a jelenlegi rendszerszintű társadalmi-gazdasági problémáink a termelési és fogyasztási paradigmákból adódnak és ezek újraértelmezése nélkül problémáink kezelhetetlenek. Lássuk, mik ezek a paradigmák?
a) Termelés – fogyasztás – adózás: A máig meghatározó és uralkodó közgazdasági elméletek, mint a klasszikus liberális közgazdaságtan (Adam Smith), a neoklasszikus közgazdaságtan, a neoliberális, a monetatív vagy akár keynes-i közgazdasági elméletek a kapitalista termelésben jelentkező és ismét visszatérő krízisekre nem tudtak kielégítő választ adni. Ezek a krízisek ciklikusan visszatérnek. Ez a termelési – fogyasztási – adózási logika negatív visszacsatolás (mikor egy zárt folyamat saját magát felerősíti) jelenségével magyarázható. Vagyis, a növekvő termelékenység mellett kevesebb munkahelyre van szükség, ezzel kevesebb adózó ember lesz foglalkoztatva. Mivel az adófizető egyre kevesebb az adókat növelni kell, hogy a rendszer ne boruljon. A több adó alacsonyabb nettó fizetést jelent, ez kevesebb fogyasztáshoz vezet, ami kisebb termelést követel és ezzel kevesebb munkahelyre van szükség. És ez a folyamat a kapitalista gazdaságban a történelem folyamán mindig spirálszerűen begerjedt, sok esetben társadalmi feszültségekhez és háborúkhoz, forradalmakhoz is vezetett.
A félműveltség tipikus esete: a folyamatok elemeit ismeri, de nem tudja összerakni. Nyilvánvaló, közismert tényeket rak össze rosszul, épp úgy, mint a perpetuum mobile feltalálói! Ez viszont alkalmas arra, hogy megtévessze azokat, akik még kevésbé ismerik a gazdaság működésének törvényszerűségeit.
b) A munka fogalma: A munka fogalmát az emberiség történetében mindig két fontos kategória határozta meg, a gazdasági "szükségszerűség" és az egyéni, a szubjektumból fakadó "szabadság". Munkára szükség van társadalmi és egyéni szinten is, de szabadság nélkül a munkás könnyen "rabszolgává" válik. Ma a szabadság fogalmát a munkán kívül, szabadidőben keressük. Viszont az ember számára értelmet adó, örömteli munkában a "szükségesség" kategóriáját a "szabadság" kategóriájától nem szabadna szétválasztani.
Ez szép, és hibátlan, de szintén semmi köze semmiféle FNA-hoz.
Ma az emberi munkát egy árunak tekintjük, melyet a dolgozó elad a munkaadónak és az élőmunka költségként jelenik meg a termelésben, pontosabban az egyre magasabb nyereségért folyó versenyben. A munka, mint áru akkor lenne megfizetve rendes árában, ha az ember szabadon dönthetne, hogy eladja-e a munkaidejét vagy nem. Sajnos ma az egzisztenciális kényszer miatt ez nem lehetséges, ez csak az FNA bevezetése esetén valósulhatna meg. Enélkül szabad munkaerőpiacról beszélni abszurditás, mert ma a munkámat muszáj eladjam, hogy az alapvető szükségleteimet garantáljam. A mai munkaerőpiac inkább bérrabszolga-kereskedelem és nem szabad piac.
Ez valós probléma, de az az állítás, hogy „csak az FNA bevezetése esetén valósulhatna meg” a megoldása, semmivel sincs alátámasztva. Az ilyet hívjuk „ex katedra” kijelentésnek, és akkor sem szeretnénk, ha nem bizonyítottuk volna az ellenkezőjét. (Nevezetesen, hogy az FNA eleve megvalósíthatatlan gondolat.)
Fontos felhívni a figyelmet a munka szociálpszichológiai törvényszerűségeire is.
- Minden emberi termelő, alkotó és másoknak vagy önmagának elégedettséget okozó tevékenység munka, akkor is ha értéke nem forintosul.
- Az emberi tevékenység fontos része a generatív munka, vagyis ami fajunk fennmaradását biztosítja, pl. a gyereknevelés, beteg hozzátartozó ápolása, és a civil szervezetekben végzett társadalmi munka is. Ezek nem önérdekből végzett munkák, hanem ezzel a közösség számára valamit visszaad az ember, mert érzi, hogy a közösségtől is kapott. Ez az alapja az emberiség, mint közösség fennmaradásnak, az egymással vállalt szolidaritás kifejezésének. Ha ezt nem értékeljük megfelelően, akkor milyen társadalomban élünk? Ha a mai elidegenített munkával nem tudja az egyén a munka generatív értelmét megélni, akkor társadalmi munkát vállal. Tehát a társadalmi munka a nem kielégítő, értelmet nem adó munkából következik.
c) A munka értelme: Humanisztikus szempontból a munka fogalmának egy másik kategóriája, a munka értelme egyre fontosabbá vált. A probléma az, hogy a munka értelme mindig az egyén felől határozható meg. Ahogy megélem a munkámat, abban van az értelme. Ma viszont a munka értelmét csupán a gazdasági és társadalmi hasznosságoldaláról vizsgálják és az egyéni szempontokat elnyomják.
Ez munkapszichológiai összefüggésben a "Work-Life balance" kategóriában fogalmazódik meg. A munka értelme nem más, mint a munka és élet egymásban való feloldódása. Jelenleg ez szétvált és depressziós betegségeket, burn-out (kiégés) szindrómát okoz. Az FNA a munkát humanizálná, a demokrácia elvét a munkahelyekre még inkább kiterjesztené, mert a főnök-beosztott viszony alapjaiban változna meg, ha a kiszolgáltatott és függő viszonyt egy egészségesebb alaphelyzet váltaná fel. Emellett a társadalmi részvételiséget is jobban kibontakoztatná, és ezzel egy új, egészségesebb, emberibb állapot valósulhatna meg a munkaerő piacon.
Ma még mindig azt gondoljuk, hogy azért dolgozunk, hogy jövedelmet szerezzünk. Valójában az emberi lét lényege, hogy a világot és magunkat tevékenységünkkel alakítsuk és egymást segítve közösen fejlesszük. Az önellátó gazdasági tevékenységhez régen föld és eke kellett, a munkamegosztás világában alapjövedelem kell.
d) A gazdaság feladata: A javak előállításán túl új munkahelyek teremtése? Sokan ezt gondolják. Az Európai Unióval összhangban ezzel szemben a Kalózpárt a fenntarthatósági elvre helyezi a hangsúlyt az állandó növekedés populista és elavult paradigmájával szemben. A gazdaság feladata az emberi szükségletek kielégítése, és nem újabb igények felesleges, csak a növekedési kényszerből fakadó generálása, és azok kielégítése. Ma a gazdaság nem több, új munkahelyet akar, hanem profitot. Tehát a magasabb profit érdekében ma a munka egy csökkentendő költség és a racionalizálások, átszervezések, kiszervezések áldozatává válik.
A munkáról eddig egy elvont filozófiai gondolatsort írt a szerző, ami ellen semmi kifogásom, úgy gondolkodik róla, ahogy akar, még egyet is érthetnék vele. Ám a munkának van egy közgazdasági szerepe, tartalma, amit úgy látszik nem is ismer. Lehet, hogy a szerző szociológus, vagy filozófus, és valószínűleg sérelmezné, ha én a szakmájába avatkoznék. Nos ő ezt gátlástalanul megteszi az én szakmámmal, és még hazudik is, valamilyen céljai elérése érdekében. Az ugyanis a legtávolabb áll a valóságtól, hogy az Európai Uniónak az FNA-ról alkotott véleménye a Kalózpártéval „összhangban” lenne. Az Uniónak ugyanis semmilyen véleménye nincs az FNA-ról. Egyes képviselőinek talán igen, de a szervezetnek csak annyi köze van hozzá, hogy egy uniós állampolgári kezdeményezésre aláírásgyűjtés kezdődött, amelynek sikere (egymillió aláírás) esetén hivatalból foglalkoznia kell a beadvánnyal. Mint azt az óta tudjuk, Európában elbukott a feltétel nélküli alapjövedelem... Európa 666 milliós lakosságából mindössze 285 ezren írták alá. (0,043% - tízezer emberből alig több mint négy.) Ez megnyugtató! Nagyjából megegyezik az analfabéták arányával.
e) A munkanélküliség: Közgazdasági értelemben ma valójában csak azok munkanélküliek, akik a tőkéjük kamatjövedelméből képesek megélni. Akiknek nincs munkajövedelmük, azok jövedelemnélküliek, nem pedig munkanélküliek, mert az egzisztenciájuk biztosításáért folyamatosan túlélési harcot folytatnak. A klasszikus értelemben a hajléktalanok sem munkanélküliek, mert folyamatosan azért tevékenykednek, hogy ne haljanak éhen, télen ne fagyjanak meg. Tehát ezek az emberek az életük fenntartása érdekében tevékenyek, ezért pl. nem adózó és bejelentett munkát végeznek illetve más transzfereken keresztül elégítik ki szűkre szabott igényeiket.
Hatalmas tévedés, hogy „közgazdasági értelemben” ki a munkanélküli! Közgazdasági értelemben van a munkaképes korú lakosság, ezen belül a munkaképes lakosság, van a foglalkoztatottak halmaza. A munkanélküli a gazdaságtanban nem egzakt fogalom. A statisztikusok, és a politikusok a „munkanélküliség” fogalmát tetszésük és érdekeik szerint használják. (A szerző is erre tesz kísérletet!) A tőkejavak tulajdonosai nagyon komoly energiát fektetnek abba, hogy értékeiket a leghatékonyabb módon fektessék be, ezért befektetéseiket gyakran változtatják. „Munkaidejük” gyakran sokkal több napi nyolc óránál, de alapvetően meghatározhatatlan, mint például, egy matematikusé, vagy egy íróé. Éjszakára sem tudják kikapcsolni magukat. Ez a bekezdés újra bizonyíték arra, hogy a szerző a gazdaságtudományban járatlan, sőt, gondolkodása, képességei is hagynak kívánnivalót maguk után…
f) Az önellátó gazdasági mentalitás: Ma a munkáról még az önfenntartó társadalom képe uralkodik. Ez a pre-kapitalista munkaethosz, mikor az egyén saját magáért dolgozik, a saját szükségleteit kielégíti, és a fölösleget elcseréli. A mai kapitalista munkamegosztású társadalomban nem magamnak, hanem mindig másoknak, a közösségnek dolgozom. Szükségleteink önellátása a globalizált gazdaságban lehetetlen, ezért a fogyasztást a jövedelemszerzésnek kell megelőznie. Csak akkor létezhetek és dolgozhatok, ha jövedelmem van. A fogyasztásommal megrendelem a gazdaságtól a termelendő árut és visszaigazolom, hogy arra a termékre szükség van. A kapitalista termelési logikában előbb az igény jelentkezik, és azután lehet termelni. Sajnos, ha nincs igény, akkor mesterségesen fogják gerjeszteni, ami sok esetben a fogyasztási szokások eltorzulásához vezetett.
Teljesen laikus megközelítés, hogy az igény csak a kapitalista társadalomban előzi meg a termelést! Ez még az állatvilágban is így van – az oroszlán akkor megy vadászni, ha éhes! A szerző burkoltan céloz arra, hogy más termelési mód is elképzelhető, de ismét csak alapvető tájékozatlanságával találkozunk: ezt nem ő fedezte fel, sőt, egész a kapitalizmus kialakulásának kezdetéig az volt az egyeduralkodó, és natúrgazdaságnak nevezték. Ez volt a feudalizmusban kizárólag uralkodó termelési mód, de nagy jelentősége volt még a szocializmusban is, sőt, ma is nagy jelentősége lenne. (A szocializmusban natúrgazdasági formában történt például az élelmiszerek termelésének igen jelentős része – ez volt a háztáji gazdaság.) Ma erre irányuló kezdeményezés a szociális szövetkezet, amire szerintem nagy szükség volna, mégpedig állami keretek között, nagyon magas szervezettség mellett, intézményesített formában!
g) Az adózás: Az önellátó termelésben a munkámat és annak eredményét, a jövedelmet adóztatják meg. Ez régebben még normális is volt, mert az értéket inkább az ember termelte meg és fogyasztási cikkből inkább hiány volt. A modern, munkamegosztó, kapitalista társadalomban az értéktermelés nagyobb része gépesítéssel és automatizálással történik, ami rengeteg élőmunkát vált ki és a jövőben egyre többet fog kiváltani. Tehát értelemszerűen az adózást oda kellene terelni, amiből több van, a termékekre, a fogyasztásra, nem oda amiből egyre kevesebb van, a munkára.
Ez részben egy vélemény, szintén teljesen laikus, és téves alapokból levezetve. A közgazdaságtanban világosan bizonyított tény (aminek a levezetésétől most eltekintek) hogy új érték kizárólag élőmunka ráfordítás útján keletkezhet! Azokat a gépeket is el kellett készíteniük valakiknek, amelyekre a szerző hivatkozik. A gépek mindössze egy előző termelési időszak élőmunka ráfordításait adják át a terméknek, maguk semmit sem tudnak hozzátenni. Tessék arra gondolni, hogy mondjuk, egy esztergagép a természetben vasércként fordul elő – és csak annyiban különbözik ettől, amennyit az ember élőmunka ráfordításával hozzátett. Ezt nem ismerni kirívó tudatlanság!
A jövedelemadó problémája, hogy a mai termelésben az állam a gépi termelést támogatja, mert a gépi munka után járulékot és adót nem kell fizetni. A bér-járulékok és az értéktermelés folyamatában beszedett adók globálisan nézve az igazságtalan adónemek közé tartoznak. Az áruk árába bele vannak építve a fizetési járulékok is, ezzel ezek az exporttal külföldre mennek, külföld fizeti meg, illetve importtal pedig a hazai fogyasztók fizetnek más államok vállalkozóinak, így a kereskedelem csak pozitív exportmérleggel hoz hasznot egy adott ország lakói számára. A magas német szociális ellátást az fizeti meg aki német termékeket vásárol. Fordítva a termékek árai sokszor azért is lehetnek olyan alacsonyak, mert alacsony szociális rendszerű harmadik világbeli államokból származnak. A fogyasztási adóval, ha ez minden egyéb adót kiváltana az államok mindig a saját szociális rendszerüket finanszíroznák és ezért globálisan igazságosabb lenne.
A mai adózás, a megtizedelés mentalitása a középkortól napjainkig is fennmaradt és logikusnak tűnik, hogy akinek van, attól kell elvenni. A megtermelt értékek újraelosztását a fogyasztási adónál is lehet kezelni, mert minden ember fogyaszt. A baloldal kritikája, hogy a fogyasztási adó a szegények adója, mert a gazdagok egy bizonyos értéken felül képtelenek már fogyasztani. Ez reális kritika a mostani, jövedelmi-adózási viszonyok között, de kezelhető, ha azokat a monetáris szabályzó eszközöket alkalmazzuk, melyek a tőke felhalmozását lehetetlenné teszik. A fogyasztási-adó alapú finanszírozás is lehet progresszív vagy áruspecifikus, ami az igazságosságot garantálná. Ebben a rendszerben az FNA fogyasztási alapú modellje tulajdonképpen nem plusz költség az állami háztartásban, hanem csak egy progresszív adóvisszatérítés. Bürokráciamentesen, átlátható, igazságos, mindenki számára garantált adórendszer része.
Nos, az adózás egy rendkívül bonyolult probléma. Én tanítottam a közgazdaságtant, nem ugattam, mégis, 40 év munkával a hátam mögött, nem vállalkozom arra, hogy állást foglaljak. Úgy látom, hogy a szerzőt az alapvető ismeretek hiány a legkevésbé sem korlátozza. Mindenekelőtt, valóban létezik jövedelemadó, léteznek járulékok, és létezik forgalmi adó. De a szerzőnek nem tűnik fel, hogy a forgalmi adót is a bérből fizetik meg azok, akik fizetése munkajövedelemből származik. Vagyis: az állami elvonás végső soron két csoportra bontható, az egyik a munkajövedelem, a másik a tőkejövedelem. Én egyszer kiszámítottam e kettő arányát, és nem találtam irracionális eltérést. (Tartottam is egy előadást, amelyben világosan bemutattam, hogy ha a gazdagok jövedelmét 100 000 forintban maximálnánk, még mindig több mint két millióan élnének a szegénységi küszöb alatt.) Ettől függetlenül, úgy gondolom, hogy a munkajövedelem és a tőkejövedelem elvonásának arányait felül kellene vizsgálni, de ez komoly munkát igényel.
3. A harmadik témakört, a "finanszírozást" a fentiek figyelembevételével lehet alakítani.
A finanszírozásban kétféle megközelítés lehetséges. Az egyik mód, ha jelen gazdasági rendszerünkbe akarjuk beleilleszteni az alapjövedelmet. Másik megközelítés, ha az alapjövedelem bevezetése mellett egyéb, a gazdaságot, a pénzrendszert megváltoztató intézkedéseket is foganatosítunk. Természetesen a két alapmegközelítés között létezhetnek átmenetek is. De előbb vizsgáljunk meg néhány, a finanszírozási kifogásokkal kapcsolatos makroökonómiai lehetetlenséget: A legtöbben azt állítják, az FNA nem finanszírozható.
Előre kell bocsátanom, hogy a szerző már bizonyította az elemi hozzáértés teljes hiányát! Én bizonyítottam az FNA lehetetlenségét! Akkor miről beszélünk?!
- Gondoljunk csak bele, statisztikai adatok azt mutatják, hogy az elmúlt 40 évben Európában a termelékenység (az egy főre jutó reál GDP alapján) négyszer nagyobb lett. Tehát ez azt jelenti, hogy ma egy óra munkával négyszer annyi értéket teremtünk, mint 1970-ben, és vagy a munkaidőnek kellett volna a negyedére csökkenni, vagy a béreknek kellett volna megnégyszereződni.
Felvetődik mindenkiben az a gyanú, hogy akkor a megtermelt értékekből a dolgozók nem részesednek elég igazságosan, és a termelékenység növekedés nem jár együtt életszínvonal javulással, bérnövekedéssel, vagy jelentős árcsökkenéssel. Tehát elsősorban nem az állami költségvetést kellene megvizsgálni, hanem az elosztási rendszert és azokat az eszközöket, amik a megtermelt értéket elszívják a társadalomból.
Megint egy teljesen tudatlan megközelítés! Az adatok hozzávetőlegesen helyesek, de az értelmezésük teljesen hibás. És épp az a tudatlanság jelenik meg benne, amely az egész elméletet vakvágányra vezette – a jövedelem önálló kategóriának tekintése! A az össztermék növekedésének mutatója elfogadható, de konkrétan és Magyarországra vonatkozóan így néz ki: 1960-as bázison (100%) 1974-ben a nemzeti össztermék 200%, 2007-ben 400%.
Na, most! Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a munkaidőnek negyedére kellett volna csökkennie, vagy, hogy a béreknek négyszeresére kellett volna növekednie. Ez mindössze annyit jelent, hogy négyszer annyi terméket fogyasztottunk el. Miért ne eshettek volna az árak (reálértékben) negyed annyira, vagy honnan következtet arra a szerző, hogy ezt mennyi idő alatt állították elő? Annál is inkább, mert közben jelentősen megváltozott a pénz értéke, a foglalkoztatottak száma, a műszaki technikai színvonal. Ez akkora tudatlanság, amit már egy tízéves gyermektől is számon kérek! Ráadásul az ezzel foglalkozó szakemberek számára világos, hogy az általánosan használt gazdasági mutatók – sajnos – a valóságban nem alkalmasak az adatok két időszak vagy két térség közötti összehasonlítására. David Cameron az ezredforduló környékén javaslatot is tett ennek megváltoztatására – eredménytelenül. A valóság ugyanis, az adatokkal szemben az, hogy Magyarország gazdasági teljesítőképessége 1974-ben másfélszerese volt a 2007-esnek! Ennyit a szerző hozzáértéséről!
- Egy kis logikával az is megérthető, hogy ha egy gazdaság képes volt megtermelni a termékeket, akkor az ehhez szükséges pénz is jelen volt a gazdaságban. Tehát egy bizonyos volumenű GDP-hez egy bizonyos volumenű beruházás (pénz) tartozik. Mivel nem pénzt eszünk, hanem a megtermelt értékeket, pénzre cserélve vásárolunk élelmet, amit aztán elfogyasztunk, vagy ha más a javak közé tartozó dologról beszélünk, akár tulajdonról, akkor birtokba vesszük. Tehát a GDP egy részét adóként befizetjük és a társadalomban újraosztjuk. Tehát az alapjövedelem nem pénz, hanem újraelosztási hajlandóság kérdése.
Végre, az első értelmes állítás: „az alapjövedelem nem pénz”! De sajnos a GDP és a beruházás nem hozható szignifikáns kapcsolatba, emelkedő GDP mellett csökkenhet a beruházás, és fordítva. Sőt! Ha termelőtőkét csoportosítunk át a fogyasztási piacra, akkor mindig ez történik – például most is! Mindemellett, ha az alapjövedelem nem pénz, akkor micsoda? A bekezdés utolsó mondata jól hangzik, igazságtartalma is van, de értelme – ebben az összefüggésben (FNA) – nincs!
Az FNA finanszírozásáról való gondolkodás azért is időszerű, mert ez által megkerülhetetlenné válik az olyan, mostanra egyre gyakrabban kritizált ökonómiai fogalmak felülvizsgálata, mint a GDP, gazdasági növekedés, a versenyképesség, a fenntarthatóság, a jólét, a pénz vagy a tőke szabad áramlása. Egy működőképes megoldás valószínűleg megkövetel bizonyos mértékű nemzetközi koordinációt – vagy pedig az innovatív országok különutasságának elfogadtatását.
Igen, a világ (a gazdaság és a társadalom) fejlődése valóban egy olyan szakaszba jutott, amely az eddig elfogadott szokások megváltoztatására kényszeríti az emberiséget. Valóban új ismeretekre, új tudásra, új megoldásokra van szükség. De az FNA, mint ezek egyike, jól láthatóan vakvágány, és jól láthatóan nem szakemberek munkája!
A) Beillesztett megoldások:
- Az alapjövedelem finanszírozására léteznek különböző javaslatok, például a munkából származó adónemek átcsoportosítása, tőzsdei pénzforgalom és kereskedelemmegadóztatása, a kirívó profit megadóztatása, a luxusadó bevezetése stb. Ezek a javaslatok nem vonják kétségbe a jelenlegi termelési és fogyasztási logikát, a mai társadalmi ellentmondások mély gyökereit nem keresik, ezért a fő áramlatú politika jobban elfogadja ezeket, de az alapjövedelem európai civil szervezetei ezt többségükben elutasítják.
- A legismertebb a Götz Werner-féle modell. Ez egy igazságosabb, egyszerűbb adórendszer bevezetését feltételezi. Egy egyszerű adórendszerrel, ahol csak egy adónem létezik, éspedig a fogyasztási adó (áfa) az adórendszer jobban ellenőrizhető és igazságosabb lenne. Ma az állami adókvóta (a különböző adók összessége) átlagban az EU-ban 50%. Egy beillesztett megoldásban is ez a kvóta nem változna. A mai adórendszerben munkavállalóktól a rájuk eső százalékot könnyen be lehet szedni, de a nagy jövedelmek esetén a bonyolult adórendszer rengeteg kis kapura ad lehetőséget, ahol "nagyüzemi", de"törvényes" adóelkerülés zajlik. Németországban az adócsalást 100-160 milliárd euróra becsülik évente. Ez az államháztartási bevételeknek majdnem a fele. Valószínűleg Magyarország esetén sem lennének jobbak a statisztikai adatok. Ezért egy igazságos és átlátható adórendszer az első feltétele az alapjövedelem finanszírozásának.
Az átlátható és igazságos adózás viszont megkövetel a fizetésekben egy adómentes részt(a minimálbér adóztatása nem igazságos). Az FNA viszont megköveteli a finanszírozást. Ez a két feladat az FNA összegében megtalálja a közös megoldást. Tehát az FNA nem lehet túl kevés, mert az adózási értelemben sem igazságos és nem felel meg a bevezetőben említett méltányos élethez való alapjog feltételének. Az FNA olyan mint egy negatív adó, vagyis az FNA nem más mint progresszív adóvisszatérítés.
Götz Wolfgang Werner munkásságát nem tisztem értékelni. AZ FNA képviselője. De ha az FNA úgy működik, mint egy progresszív adó, egy adóvisszatérítés, akkor ez azt jelenti, hogy visszaadnak a fogyasztóknak egy olyan összeget, amit elvettek tőlük. Akkor az FNA képtelensége általános iskolai matematikával is bemutatható:
A gazdaság szereplőit nyilván három csoportba kell sorolnunk, az első, amelytől többet vonnak el, mint amennyit visszaadnak neki, a második, amelytől épp annyit vonnak el, mint amennyit visszaadnak neki, a harmadik pedig többet kap vissza, mint amennyit elvonnak tőle. Az első csoportba nyilván azok tartoznak, akik a tőkejavak tulajdonosaiként szervezik, irányítják a termelést, beruháznak, gyárakat, vállalatokat hoznak létre. A második csoportnak nincs szerepe, hisz jövedelme változatlan. A harmadik csoportba az alacsony jövedelműek, a munkanélküliek (az eltartottak?) sorolhatók. (Alanyi jogon, születése pillanatától járna… hát ezen volna még gondolkodnivaló – ha az egésznek volna értelme, de mindjárt kiderül, hogy NINCS!)
Nyilván, csak a különbözettel kell foglalkoznunk, amit az állam ad is, és el is vesz, az kiegyenlíti egymást.
Ezt a különbözetet az államnak azoktól kell beszednie, akik jövedelemmel rendelkeznek, munka- vagy tőkejövedelemmel. Azt már korábban tisztáztuk, hogy a munkajövedelem (v) nem csökkenthető, hiszen a fogalom a fogyasztási javaknak azt a mennyiségét fedi le, amely a munkaerő újratermeléséhez szükséges. Ha ezt csökkentenénk, a munkaerő az új termelési ciklusban csak kevesebb termék előállítására lenne alkalmas. Az állam tehát kizárólag „m” értéktöbblet terhére szedheti be!
Viszont, az értéktöbblet a fedezete minden olyan tevékenységnek, amely nem a fogyasztási javak előállítására irányul. Így például az államigazgatásban dolgozók munkajövedelme, a rendőrök, a tűzoltók jövedelme, a tanárok, az orvosok jövedelme is ebből a forrásból származik. Az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy ők a második csoportba tartoznak, hiszen az ő jövedelmük is munkajövedelem, akkor is, ha másodlagos elosztásból származik, tehát „v”, amely nem csökkenthető.
Így „m”-nek egy igen kis része marad meg, amely a tőkejavak tulajdonosainak tőkejövedelméből származik, és a tulajdonosi réteg megélhetését szolgálja.
Ebből a vállalkozások tulajdonosai nyilván nem tudják teljesíteni az állami elvonás követelményeit, tehát egyetlen lehetőségük marad: termékeik árát megemelik az állami elvonás mértékével, amely megegyezik a feltétel nélküli alapjövedelem szétosztott különbözetének mértékével. És, ez az általános iskolás feladat: ha Pistike zsebpénzét ugyanannyival emelik, mint amennyivel a cukorka árát, mennyivel vehet Pistike több cukorkát?
Hát, ennyire butaság az alapjövedelem!
Jelenleg a segélyek, a szociális juttatások és az őket felügyelő intézmények költségei hatalmas összegeket emésztenek fel. Ezek átgondolása már egy stabil pénzügyi alapot jelenthet a gyakorlati megvalósításhoz, hiszen ezek nagy részére nincs szükség, ha az FNA-ról, mint működő gyakorlatról beszélünk. A másik fő terület, ahonnan a fedezet előteremthető, az az adórendszer átgondolása. Jelenleg a gépi munkát munkajárulék nem sújtja. Tehát egy adott érték előállítása közben azt a területet "bünteti" az adórendszerünk, ahol több az emberi munkaerő. A gép után nem kell semmiféle járulékot fizetni, sőt az áfa-ja visszaigényelhető, miközben az emberi munkaerő sokszoros adókkal terhelt. Ennek az ellentétnek feloldására megoldás lehet, hogy az adókat átcsoportosítjuk az áfa-ra. Tehát a munkabér utáni járulékokat lecsökkentjük, vagy adott esetben meg is szüntethetjük, miközben az áfát-t növeljük. Ezzel se a termékek ára, se az adóterhek nem fognak változni. Így nem fogja az adórendszer büntetni azt a terméket jobban, amelyet emberi munkaerő állít elő. Járulékos hozadéka ennek az újszerű adórendszernek, hogy mivel lényegében egytényezős, így az ellenőrzése, beszedése végtelenül leegyszerűsödik és nagyban megkönnyítené a jelenlegi, drága, bürokratikus és korrupt adófelügyeletet. Ennek a változtatásnak az eredményeként az emberi munkának nem kellene versenyeznie a gépi munkával, hiszen adóterhei ugyanolyanok lennének.
Ez ugyanaz az ostobaság, amire feljebb már reagáltam.
Fogyasztási adó esetén az FNA-nak a gazdaságra a következő élénkítő hatása lenne:
- az export növekedne mert az árak alacsonyabbak lennének,
- a foglalkoztatás nőne, mert a járulék nélküli munka olcsóbb lenne,
- nem kellene adóbevallást végezni, mert nem lenne jövedelemadó,
- a szociális rendszer bürokráciája megszűnne,
- a gépi munka szubvencionálása megszűnne,
- az adóleírási kis kapuk megszűnnének,
- feketemunka nem lenne, mivel minden bruttó jövedelem egyenlő lenne a nettó jövedelemmel,
- a haszontalan munkahelyek megszűnnének,
- a társadalomban és a munkahelyeken a döntésekben való részvétel megerősödne és ezzel új dinamikát kapna az innováció és a fejlődés
Fogyasztási adó esetén a következő veszélyek állhatnak elő, amikre itt külön felhívjuk a figyelmet és ezekre megoldásokat is javaslunk.
- Import esetén az fogyasztási adó rárakodik az árura, ezzel egy nem fogyasztási adós államból érkező termék ára magasabb lenne. Ez inkább a magas emberi munkaértékű árukra vonatkozna elsősorban, a nyersanyagokat kevésbé érintené ez az adózás. Ez fékezné az ilyen jellegű importot és a hazai gazdaságot ösztönözné.
- Mivel a fogyasztási adó magas lenne, ezért ez az adócsalással foglalkozó bűnszervezetek számára új lukratív bevételt, még nem kiismert helyzetet teremtene. Viszont mivel csak ez az egy adónem létezne, ezért a terület ellenőrzése könnyebb, fókuszáltabb és hatásosabb lehetne. Ma olyan technikai lehetőségeink is lennének, amivel az ellenőrzést akár automatizálni is lehetne. Ha minden egyes termék a gyártási folyamatban egy meghamisíthatatlan kóddal, identitással jön forgalomban, akkor ennek adója egy standardizált kasszarendszeren keresztül mindig nyomon követhető lenne.
- Az is tudjuk, hogy az el nem fogyasztott jövedelmeken fogyasztási adó nincs. Ezért olyan monetáris eszközöket kell alkalmazni, ami a pénzfelhalmozást ellehetetlenítik. Erre is vannak javaslatok, de ezt egy másik fejezetben kellene folytatni.
Erre is reagáltam már – a szerzőnek fogalma sincs arról, és nem is érti, hogy a forgalmi adót is a fizetésünkből fizetjük… (Bocsánat, bosszant ez az ostobaság, a teljes tudatlanság, és ő osztja az észt! Tragédia, hogy egy csomó embert be tudnak csapni!)
B: Rendszerszintű radikális megoldások:
A finanszírozás kiterjesztésének másik megközelítési módjával belenyúlhatunk akár a teljes gazdasági-pénzügyi rendszerbe is. Álljon itt két példa:
1. Az FNA a pénzrendszer reformjával is finanszírozható lenne. Helmut Creuz német pénzrendszerkutató statisztikai tanulmányai kimutatták, hogy a termékek árának a 30-40%-át a kamatköltségek teszik ki, ami a tőketulajdonosok munka nélkül tőkejövedelmükben csapódik le. Ha egy olyan pénzrendszer lenne, amelyben nincs kamat, akkor a termékek ilyen nagyságrendben olcsóbbak is lehetnének, és maradna elég pénz az alapjövedelem finanszírozására is. Ezt a modellt müncheni finanszírozási modellnek hívják, mert egy ottani FNA munkacsoport dolgozta ki. Tehát ez egy békés és fokozatos pénzrendszerváltást garantálhatna, aminek egyik vívmánya az FNA lehetne.
Mit részletezzem még? A kamat a hitel nélkülözhetetlen tartozéka. Kamat nélkül nincs hitel, hitel nélkül nincs beruházás. A beruházás pedig nem csak új gyárakat jelent, hanem például az újratermeléshez szükséges alapanyagok, szerszámok és eszközök megvásárlását is. Nem szeretnék olyan repülőn ülni, ahol ennyit tud a pilóta…
2. Meg kell említeni a német Wissensmanufaktur munkacsoport modelljét is. Ez egy három komponensből (pénzreform, földreform és alapjövedelem) álló társadalmi reformprogram. Ezt Andreas Popp több neves professzorral és szabad társadalmi gondolkodóval együtt dolgozta ki, és ennek lényege, hogy a "monetatív" pénzteremtést (Vollgeld) és a Silvio Gesell-féle "folyékony" pénzt vezetne be, amit földreformmal kombinálna. A földet, mint az ősi kultúrákban, közvagyonnak tekintenénk és csak bérlői jogon lehetne birtokolni. A bérlők földbérleti díjat fizetnek. Mivel a geselli folyékony pénzrendszer kamatmentes, ezért a termelésben nem rakódnak rá az árukra a kamatköltségeket. Ezzel a pénzkibocsájtással nem a kormány vagy a politika rendelkezne, hanem ezt a pénzt egy közfelügyelet alatt álló hatalmi ág, az úgynevezett monetatíva bocsájtaná ki és így a magán bankok profitmohósága nem drágítaná ennek a pénznek a használatát. Az új pénzrendszer mellett és a földbérletekből kellő mennyiségű pénz folyna be a központi költségvetésbe az alapjövedelem finanszírozására.
Tehát amint felvázoltuk, az FNA-val kapcsolatos vitákban nem ártana a jogi, a szemléletváltó és a finanszírozási kérdéseket együtt tárgyalni, mert ezek véleményünk szerint nem különíthetőek el egymástól. Az FNA a mai szociális államot nem megszünteti, hanem ennek k ompenzatív tulajdonságát az emancipáló irányába fordítaná.
Azt is tudjuk, hogy az FNA nem ad mindenre választ, de megvalósítása egy archimédeszi fordulópont lenne a munkáról alkotott világnézetünkben. Az FNA egy fix pont, amire támaszkodva a világunk fejlettebb szintre emelhető.
Sajnos ez a munka csak az FNA képviselőinek tudatlanságát mutatja be. Az ígért hivatkozások kivétel nélkül ennek a nézetnek a támogatóitól származik, és itt csak szerzőket, címeket tüntetnek fel, egyetlen érvet, konkrétumot sem. Minden korban voltak téveszmék, tévképzetek, és mindegyiknek volt valamekkora tábora. Sőt, olyan is volt, amikor a tévképzet uralkodó eszmévé nőtte ki magát. De attól még téveszme maradt.
Európában elbukott a feltétel nélküli alapjövedelem...
Európa 666 milliós lakosságából mindössze 285 ezren írták alá. (0,043% - tízezer emberből alig több mint négy.) Ez megnyugtató! Nagyjából megegyezik az analfabéták arányával.
Ez a tárgyi kritika annyira részletes, annyira konkrét, hogy aki ezek után is hagyja magát megtéveszteni, az magára vessen!