A DK programjának bevezetője

Ez a bevezető szimpatikus, hasonló ahhoz, amit én írtam a saját programom elé. De amióta megírtam, én már rájöttem: a tömeg azt fogja elhinni, amit hallani szeretne, és nem a valóságot. Ezért meggyőződésem, hogy új átfogó ideológiára van szükség. A nagy világvallások ideológiáin kívül csak egyet ismerek, amely valóban kiállta az idők próbáját: a marxizmust. Ám mára a marxizmus amortizálódott. Felszínre kerültek a téves megfigyelések, a hibás következtetések. Igaz, ezek az ideológia tíz százalékát sem teszik ki, mégis támadhatóvá, hiteltelenné tették. Akik ma is elszánt követői, azok viszont dogmákban gondolkodnak, ártanak annak, amit védeni szeretnének. Pedig – úgy gondolom – erre az ideológiára kellene építeni. A nagy világvallásoknak sem ártott meg a múló idő, a tudomány fejlődése, mert képesek voltak a megújulásra, a változásra. Úgy gondolom, a marxizmust is aktualizálni kellene. Helyre tenni a téves megfigyeléséket, kijavítani a hibás következtetéseket. De megőrizni a lényegét, a hitet egy igazságosabb társadalom eljövetelében, és az oda vezető út keresését.
Az embereknek reményt és feladatokat kell adni! Nem hazug, megalapozatlan reményt, hanem – ahogy ezt Marx is tette – racionális alapokon nyugvó, kézzel fogható, bizonyítékokkal alátámasztható reményt. Nem kell új ideológiát kitalálni. A meglévőt kell felemelni, leporolni. Folytatni kell. Bemutatni, merre tart a világ, hol a helyünk benne. Bemutatni, mit kell tennünk, hogy a helyes úton maradjunk, hogy valóban egy jobb jövőt építsünk. Leleplezni azokat, akik önös érdekből, vagy tudatlanságból akadályozni próbálják ennek a jobb jövőnek az eljövetelét. Rendet kell tenni a fejekben, hogy a kihasznált, félrevezetett többség képes legyen megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazságot a hazugságoktól, a lehetségest a lehetetlentől. A felelőtlen ígéreteket a racionális céloktól.
Én ezen dolgozom. Megpróbálom megmutatni a helyes utat – a marxizmus alapjain, a mai tudás és a mai valóság felhasználásával, a mai kor emberének.

A Demokratikus Koalíció programjának bevezetője (2013.)

Bevezető

A magyar fiatalok csomagolnak. Ki már a bőröndbe pakol, ki még csak készül a csomagolásra. Úgy látják: itthon nincs jövőjük, csak a világ más tájain találhatnak maguknak boldogulást, gyerekeiknek jobb életet. Az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta annyian hagyták el az országot, mint 1956 után. Ha ez így folytatódik, igazi nemzeti tragédia fenyeget. Pedig Magyarország történelme során még sosem volt olyan jó helyzetben, mint az elmúlt negyedszázadban. Csak rajtunk, magyarokon múlik, hogy mit teszünk országunkkal. Nem korlátoz se török, se német, se orosz. Csak magunknak tehetünk szemrehányást, amiért lányaink, fiaink itt hagynak. Azt mondjuk nekik: várjanak még! Adjanak nekünk s maguknak még egy esélyt. Még nincs késő, hogy megfordítsuk a folyamatot. Még nincs késő, hogy felzárkózzunk a lengyelek, szlovákok, észtek mellé, akik nálunk jobban éltek a szabadság lehetőségeivel. Még van lehetőség a fordulatra! Magyarország névleg még a demokratikus országok közösségének tagja, szövetségesek veszik körül, akikre a fordulat elérésében támaszkodhatunk. A bajok nem Orbánnal kezdődtek. Már a kilencvenes években sem voltunk elég határozottak a piacgazdaság és a demokratikus politikai közösség megteremtésében, a kétezres években pedig jól érzékelhetően letértünk a felzárkózás pályájáról, nem tudtuk megerősíteni a szabadság úgy-ahogy még működő rendjét. Van ebben részünk mindannyiunknak, akik részesei voltunk a kilencvenes, kétezres évek magyar politikájának. Hibáink sora idegenítette el olyannyira az embereket az új gazdasági és politikai struktúrától, hogy hallgattak a szabadság ellenségeinek hamis ígéreteire; és szabad választáson helyezték sorsukat azok kezébe. Magyarország ma a földön hever. Alkotmányos rendjét, a jogállamot feldúlták, a hatalom nem tiszteli a polgárok méltóságát, hanem megfélemlített alattvalóvá süllyesztette őket. Felszámolta a társadalmi szolidaritást, a nemzet kisebb részét, a saját világlátását osztó jómódúakat, a keresztény-konzervatív középosztályt szolgálja, hátat fordítva az esélyét vesztő, a napi megélhetés küzdelmében megfáradt sokaságnak. Csődbe vitték a gazdaságot, szétzilálták az oktatást, a szociális ellátást, a kormányzást, pártbefolyás alá vonták az igazságszolgáltatást, felszámolták a művészet, a kultúra szabadságát, az állam világnézeti semlegességét. Még fel sem épült az új, a szabad polgári társadalom, lassan már-már csak emléke marad. De a magyarok húsz év alatt megtanultak annyit a szabadságból, hogy azt jelenti: elkergethetik a kormányaikat. Ez a tudás velünk van, és esélyt ad. A szabadság hívein, a demokratikus politikán múlik, hogy az emberek élhessenek ezzel az eséllyel. Magyarország még felegyenesedhet, és elkergetheti azokat, akik éppen most veszik el a szabadságát. Csakhogy a felegyenesedésnek az ad értelmet, ha a szabadság hívei, a demokratikus politikai erők a zsarnokság megdöntését követően kiutat mutatnak nemcsak az orbáni zsarnokságból, hanem abból a helyzetből, a magyar gazdaság és a demokratikus politikai rendszer ama gyengeségéből is, amely az országot a zsarnok karjaiba lökte. 3 A Demokratikus Koalíció programja ilyen kiutat vázol fel. Kiutat mutatunk, amely ajánlat: azoknak, akik készek bennünket követni és azoknak, akik partnereink lehetnek ebben, a többi demokratikus politikai erőnek. Azoknak, akikkel együtt készülünk az Orbán-rendszer megdöntésére és a Köztársaság újjáépítésére. A Demokratikus Koalíció alábbi programjával az Orbán rezsim utáni időszak kormányzásához kíván hozzájárulni. Nyugatos, polgári Magyarországot, szabad európai világot szeretnénk programunkkal szolgálni. A reményeink szerint 2014-ben hivatalba lépő demokratikus kormányt minden bizonnyal több párt fogja létrehozni, így koalíciós kormányzásra készülünk. A koalíciós kormányzás egyszerre követel elvi szilárdságot és rugalmasságot. Hajlíthatatlannak kell lennünk a Köztársaság újjáépítésében, azaz a demokrácia, az alkotmányos rend, a jogállamiság, az emberi méltóság tiszteletének helyreállításában, az európai és transzatlanti külpolitikai prioritás rehabilitációjában. Ugyanakkor a szakpolitikai részletek sokaságában kellő megértést kell tanúsítani a demokratikus ellenzék többi pártjának elképzelései iránt. Nyitott programot alkottunk. Tudatában vagyunk annak, hogy elképzeléseinket a jövőbeni viták, az előttünk álló időszak fejleményei, lehetséges partnereink gondolatai és a választók még alaposabban megismert igényei egyaránt befolyásolni fogják. A Demokratikus Koalíció kongresszusa által elfogadott program azt tükrözi, hogy miként gondolkodunk mi hazánk jövőjéről 2013 elején. A Demokratikus Koalíció alábbi programja nem ígéri, hogy 2014-től egy csapásra jobb lesz az ország sorsa, könnyebb lesz a választók élete. Tudjuk, hogy Orbán örökségének felszámolása fájdalmasan hosszú éveket kívánhat. Szükség lesz olyan intézkedésekre is, amelyek kedvezőtlenül érinthetnek egyes választói csoportokat, ágazatokat, térségeket. E hatásokról is őszintén kívánunk beszélni. Minderre azért is szükség van, mert a remélt jövőbeni kormányzás nehéz időszakában csak akkor őrizhető meg a választók bizalma, ha pontosan és előre tudják, mi vár ránk 2014 után. Európai Magyarországban kívánunk élni. Ezért küzdünk. Tudjuk, az orbáni Magyarországból csak Európa felé van kiút. Ehhez kérjük a választók támogatását és felhatalmazását.