Sok igazság van Bartus László: út a bukáshoz című írásában, mint ahogy néhány dolgot másképp gondolok. Mások, megint másképp. Mi lehet a közös nevező? Én nem hiszem, hogy Bajnainak lenne még egy lehetősége: választott. A nép helyett, Magyarország helyett a puszta, az öncélú hatalomszerzés útját választotta, pontosabban kimutatta ezt a szándékát. Mint ahogy Mesterházy is. Ahogy 2010-ben megmentette az MSZP-t a széthullástól, most maga taszította a szakadékba. De valóban nem kár érte! Ketten, együtt, deklarálták, transzparensre feszítették, hogy a harc nem a népért, hanem a kizsákmányolás jogának megszerzéséért folyik. Egy etikátlan, mértéktelen és parttalan kizsákmányolás jogáért, amely nyomorba dönti a fél országot, kettészakítja a társadalmat. Világossá tették, hogy a mai politikai elit teljességgel alkalmatlan Magyarország irányítására. Hogy a legnagyobb politikai szervezetek egy-egy szűk réteg érdekeit képviselik, egymással szemben, ugyanakkor a társadalmi többséggel szemben. Lerakták egy polgárháború(?), egy forradalom(?), egy erőszakos hatalomátvétel alapjait. A folyamat hosszú lesz, mert hiányzik az a társadalmi erő, amely ezzel szembe állítható lenne. A ma csak csíráiban létező "konzervatív" baloldal kimondva, kimondatlanul, a visszarendeződést hirdeti meg, egy idejétmúlt, XIX. századi ideológia alapján, és ehhez nem talál számottevő támogatottságot. Nem is találhat, hiszen egy bukott rendszert tekint mintának, amit épp az a nép buktatott meg, amelyre támaszkodva vissza szeretné állítani.
Nincs rend a fejekben!
Ez az anakronisztikus baloldal – egyrészt jelentéktelenül kicsi, másrészt megosztott. Tulajdonképpen presztízsháborút vívnak egymással a vezetőik, éppúgy képtelenek megállapodni, mint Bajnai és Mesterházy, ugyanolyan okokra visszavezethetően. Ahogy a polgári kapitalizmusnak nincs kerek egészt alkotó ideológiai rendszere, ugyanúgy a „valódi” a „történelmi” baloldalnak sincs. Az előbbinek soha nem is volt, a másodiknak volt, de nem képesek aktualizálni, a szükséges mértékben megújítani. Sőt, a megújítás szándékát eretnekségnek tartják, dogmatizálnak egy, a maga nemében páratlan, de mára elavult, korszerűtlen eszmerendszert. Harcot hirdetnek a magántulajdon, a kizsákmányolás ellen, mert nem tudják, nem értik, hogy a magántulajdon a gazdaság hibátlan működésének nélkülözhetetlen feltétele, hogy a kizsákmányolás – csúnya szó – valamilyen szebben hangzó formájában, mint például gazdasági kényszer, szintén a gazdaság működésének elengedhetetlen tartozéka! Erről tárgyalni sem hajlandók! Nem tudják, nem értik, hogy egy ország, egy nemzet, egy társadalom működése – a gazdaság működése. Nem képesek a megújulásra! Nem képesek a gazdaság, és a társadalom törvényszerűségeinek befogadására – a felismerését meg sem említem – mint ahogy erre a mai hatalom sem képes. Ezért nem tartunk sehová. A világ ugyanakkor elszalad mellettünk, mert objektív erők kényszerítik, szalad a maga fejlődési pályáján, egy jobb kor, egy jobb élet felé. Nélkülük is, tőlük függetlenül is. Ezt nem tudják! Ők egy világot akarnak teremteni, mind a két oldalon, egy olyan világot, amilyet elképzelnek. Pedig, már van egy világ. Olyan, amilyet el sem tudnak képzelni. Abban élünk. Meg kellene ismerni, beállni a sorba, és haladni, vele együtt.
Én, felajánlottam, hogy megmutatom ezt a világot. Szerencsém van. Hogy ma élek, nem korábban, vagy ötszáz évvel, mert az részemről nagy égés lenne. Szó szerint. Mint mondjuk Giordano Bruno esetében. Viszont, az egyház megújult. Ugyanaz az ideológia, és mégis más. Ma már nem hirdetik, hogy a föld lapos, és nem a „padláson” keresik a mennyországot. A baloldal is meg fog újulni. Fog tudni a marxizmusra építeni, ha azt alapnak, és nem féknek tekinti. Csak ehhez ki kell nőnie a mai „igehirdetőket”, mint ahogy a kereszténység is kinőtte az inkvizíciót, a dogmatizmust, a korszerűtlen, tudománytalan tételeit. Maradt a tiszta szellemiség, amelynek már nem árthat az idő vasfoga. A marxizmus is képes lesz felülemelkedni a kisstílű, korokhoz kötött empirikus tévedéseken, a félreértett szimbólumain és tételein, mert jelentőségét és mondanivalóját tekintve méltán sorolható a nagy világvallások ideológiái mellé. Még stílusbeli párhuzamok is felfedezhetők: Pál apostol levele a korinthusiakhoz – Marx levele, Engels Frigyeshez…, vagy a II. internacionáléhoz.
A baloldal meg fog újulni. Csak a vezetőiknek meg kell ismerniük a való világot, a mai valóságot. Sőt, ennél többet kell tudniuk, látniuk kell a jövőt. Nem azt, amit annak hisznek, hanem azt, amelyet Marx megjövendölt, amely eljön, ha nem is úgy, ahogy Marx elképzelte, ha változik is az odavezető út, ahogyan változik a világ. Hiszen mai úti célunkhoz már nem indulnánk el kétszáz éves térkép alapján.
Vagy el kell tűnniük, és helyükre olyanoknak kell állniuk, akik ismerik ezt a valóságot, akik képesek meglátni a jövőt.
Aki kíváncsi rá, annak szívesen megmutatom…