Bizonytalanság

Ami a mai helyzetünket leginkább jellemzi, az a "bizonytalanság". Nem tudjuk, hol vagyunk, nem tudjuk, mit akarhatunk, mi az, ami elérhető, mi az, ami nem. És, nem hisszük el annak, aki tudja, mert mindent a saját szükségleteink kielégítettségén keresztül nézünk - a hatalom nem akar változást, mert minden szükségletét (a legirreálisabbakat is!) ki tudja elégíteni mások kifosztása, kisemmizése, elnyomása által. És, csak az által! A többség változást akar, mert nem tudja kielégíteni a szükségleteit. Vannak akik egyszerűen többet szeretnének, vannak, akik még a legelemibb, a puszta létükhöz nélkülözhetetlen szükségleteiket sem. De összefüggésekre, valóságra, másokra nem kíváncsi, csak addig, amíg az a saját érdekeit szolgálja. Elég, ha hozzájut egy trafikhoz, addig már nem jut el, hogy azt valakitől elvették, hogy ebben az országban többet osztunk el, mint amit termelünk, és ezt csak egyféleképpen lehet, ha mástól elvesszük. Feltétel nélküli alapjövedelmet akar, mert nem képes felfogni, hogy mindennek van gazdája, amit szeretne, az valakitől el kell venni. "Vegyük el a gazdagoktól!" Milyen régi, és milyen ostoba vélekedés! Ha valamiből nem jut mindenkinek, azért nem jut, mert kevés van belőle. Ha az egyiktől, akárkitől elveszem (és a másiknak odaadom), attól még nem lesz több! Ebben az ostobaságban a hatalom jár elől. Mindig többet akar (magának), de képtelen felfogni, hogy ehhez többet kellene termelni. Beéri azzal, hogy elveszi - mástól. Igaz, ugyanez a többség álláspontja is, többet akar, nem érdekli hogy honnan! A különbség abban van, hogy a hatalom nem is akarja, a szegény réteg pedig nem is tudja megtermelni azt a többletet, amit szeretne.
Jó volna felébredni! Leülni, megbeszélni, hogy ki, mit akar, és elgondolkozni, mit is kell tennünk azért, hogy mindenki elérje amit szeretne. Elő kellene állítani! Meg kellene termelni! És - normális módon elosztani! Együtt, és nem egymás rovására gazdagodni. Nem feltétel nélküli alapjövedelmet, hanem feltétel nélküli munkát! És, a munka eredményét! Azt viszont feltétel nélkül.
Jó volna észhez térni! Ami nincs, azt nem lehet elosztani! Sem feltétellel, sem feltétel nélkül... Az alapjövedelem "prófétái" azt hirdetik, hogy az alapjövedelem azért lehetséges, mert a javakat már nem az emberek, hanem a gépek termelik. Akkor miért nincs elég? Miért nincs elég kenyér, elég ruha, elég cipő? Miért kell egyes falvakban gyermekeknek mezítláb, és éhesen iskolába menni? Miért állítják le idő előtt a gépeket?
Magyarországon hatmillió munkaképes ember él, és csak négymillió dolgozik. Ennyinek van jövedelme, annyi amennyi. Az elosztás rossz, de most ne ezzel törődjünk! Kétmillió nem dolgozik. Félmillió azért mert megél a hatalmából, a pénzéből, ami pénzt, jövedelmet termel számára, de másfél millió, és családja azért, mert senki sem termeli meg azokat a javakat, amikre szüksége volna. Ő sem! Mi volna, ha megtermelné magának? Érdekes gondolat! megszűnne a nélkülözés, talán a szegénység is... De akkor miért nem termeli meg magának? Mert nincs rá módja, nincsenek eszközei hiányoznak a természeti erőforrások, mert a hatalom nem engedi, mert ő maga sem akarja! Bizony, ilyen is van... Hatalmas kertek a ház végében, felveti a gaz. Talán meg kellene művelni...
Ilyen is van, kétségtelen. De ez nem az igazság, csak arra elég, hogy a hatalom elhárítsa a felelősséget, a szenvedő felet hibáztathassa. Mert attól fél, (a hatalom: a mostani is, az előző is, és minden klasszikus tőkés termelésen alapuló hatalom), hogy egyszer valaki megkérdezi: Miért a tiétek a föld? Miért a tiétek a bánya, a folyó energiája, az erdők vadjai, a vizek élőlényei? Ki adta ezt nektek? Ki jogosított fel benneteket, hogy ebből az ország nagyobbik felét kizárjátok, a hasznát a saját zsebetekbe tegyétek? Amit Magyarországon a természet biztosít, az nem mindenkié? Az nem tízmillió magyar emberé? Nem kellene ennek hasznán egyformán osztoznunk?
Ez nem alapjövedelem, ez a nemzet természetes jussa! Amit egy szűk réteg kisajátított, megkaparintott, és nem enged ki a kezéből. Amivel zsarolja a többséget: ő mondja meg, hogy gondoskodhatsz-e magadról, és csak akkor gondoskodhatsz magadról, ha őt már elláttad, és ha ő megengedi. Akire pedig nincs szüksége, annak nem engedi meg, hogy ellássa saját magát. Mert az hova vezetne? Ha bárki is képes lenne ellátni magát úgy, hogy nem látja el a hatalom embereit, akkor ki látná el őket? Ezért nem termel magának a szegény! Ezért nem tudja ellátni magát, családját. Ezért éheznek gyermekek, öregek, tehetetlenek! Egy szűk réteg önzése, gátlástalansága, embertelensége miatt. De ezt az utat mi választottuk! És, mi hagyjuk, hogy ezt tegyék velünk...
Meddig?