Gondolatok Gyurcsányról és a DK-ról...

Úgy gondolom, hogy azok közül, akik egyáltalán szóba jöhetnek, Gyurcsány áll a legközelebb ahhoz, amit a gazdaság és a társadalom fejlődésének elméletéről tudni kellene. De sajnos a közöttünk zajló üzenetváltások arról győztek meg, hogy ez a tudás is fényévnyi távolságra van attól, ami szükséges volna Magyarország hosszú távon is működő, stabil pályára állításához. (A többieket alkalmatlannak tartom arra, hogy befogadják a szükséges ismereteket.) Gyurcsány esetében két problémát látok: az egyik, hogy valamit észrevett az egyetemes összefüggésekből, és azt gondolja, ez elég. (Pedig csak töredék.) A másik, hogy egyfajta liberális-polgári kapitalista eszmerendszert képvisel, amiben helye van az erőforrások totális kisajátításának, és zsarolásra való felhasználásának, a hatalom fenntartása és működése érdekében. Ezzel konzerválja a szociális különbségek jelenlegi állásának nagyságrendjét, lassú, folyamatos romlás mellett. Új téziseket nem enged közel magához, jellemzően a meghallgatását is elutasítja, mert nem látja, hogy a fennálló problémákra a ma ismert elméletek nem adnak magyarázatot, nem jelenthetnek megoldást. Összességében csak egy olyan rendszert tud megvalósítani, amely a társadalom jelenlegi szerkezetét változatlanul hagyja. És ez egy olyan társadalmi struktúra, amely a gazdaság további fejlődésének, tartós növekedésének lehetőségét tovább már nem képes biztosítani, mert ahhoz a fogyasztói szerkezet alapvető változására, a fizetőképes kereslet mintegy másfélszeres növelésére volna szükség.
Gyurcsány környezete főként olyan személyekből áll, akik egzisztenciája, presztízse függ a mai általánosan elfogadott társadalom- és gazdaságtudományos nézetektől, illetve azok képviseletétől, vagyis a valódi pozitív változásokhoz szükséges új nézetek elterjedése tekintetében ellenérdekeltek. De azt hiszem, ennek nincs is jelentősége, mert teljes hittel, meggyőződéssel képviselik azokat a nézeteket, amelyek mára az előrelépés, a válságból való kilábalás akadályává váltak. Nem ismerik fel azok érvényének korlátait, ellentmondásait.
Ilyen közegben született meg a DK, és ez jelenti a korlátait. Javukra legyen mondva: hamis jövőképet nem akarnak a választók elé vetíteni. Racionális alternatívát pedig – nem tudnak. Őszinteséggel házalnak, de a választók csakis azt akarják elhinni, amit hallani szeretnének. Ezzel a sorsa borítékolható. A DK-n csak egy éles ideológiai váltás segíthetne, amit a tagságnak kellene kikényszeríteni. Fogékonyság az új nézetek, tények, tézisek iránt, új szellemi műhely kialakítása, amely a leghaladóbb gazdasági, filozófiai és társadalomtudományi szakembereket egyesíti. Pezsgő közösségi élet, rengeteg nyilvános program, nyitottság, személyes kontaktus. Fel kell készíteni az embereket egy új világkép befogadására, miközben meg kell fogalmazni ezt a világképet. Amely a társadalom és a gazdaság emberektől, csoportoktól, politikai szervezetektől független, objektív fejlődéséből születik, és amely eltörli az aránytalan szociális különbségeket, csak annyit megtartva, amennyit az egyéni képességek, a tehetség és a szorgalom nem csak megenged, hanem megkövetel. Tudományos tényekkel, törvényszerűségekkel, tételekkel be kell bizonyítani ennek eljövetelét. Célt, reményt, feladatokat kell adni az embereknek, hogy tudják mit miért érdemes csinálni, kinek lehet hinni, hogyan lehet a tudatlanságot, a hamisságot, az ellenséges szándékot felismerni. Hogy 2010 ne ismétlődhessen meg!
Ha erre a DK nem válik képessé, akkor létre kell hozni egy ilyen szervezetet!