Gondolatok okosságról és butaságról

Gyula! Én nem másnak írok, hanem első sorban magamnak... Úgy tekintek a világra, mint egy rejtvényre. Meg akarom fejteni, a magam szórakoztatására. Az, hogy megosztom, csak egy járulékos része, mert az is szórakoztat. De valójában nem nagyon érdekel, hogy hányan olvassák, még kevésbé, hogy hányan értik. Én, ha azt hiszem, hogy megfejtettem, akkor elértem a célomat. (még az sem fontos, hogy a "megfejtés" jó legyen, elég ha én azt hiszem, hogy jó. Azt képzelem magamról, hogy jó megfigyelő vagyok, hogy kimagasló képességű vagyok, hogy logikus gondolkodó vagyok. És nem akarom tudomásul venni, hogy az emberi faj közel sem olyan okos, mint amilyennek hiszi magát! Ugyanazok a gének vezérlik, mint az állatokat, ugyanazok az ösztönök hajtják: tízből kilenc képességei nem terjednek túl azon, hogy észrevegyék a zsákmányt, és megragadják (ha tudják), százból kilencvenkilenc egyáltalán nem képes végiggondolni cselekedeteinek hosszabb távú következményeit - beleértve a hatalom birtokosait, az ország irányítóit is. És, ennek a fajnak a tagja vagyok magam is. Nem hihetem tehát, hogy különbek lennének a képességeim, nem hihetem, hogy okosabb lennék. Vannak-e különbségek? Persze! Nézd meg, vannak okos kutyák, és buta kutyák is. Egymáshoz viszonyítva. De például az emberhez viszonyítva a kutyák értelmi színvonala között nincs lényeges különbség. Nagyjából ugyanaz várható el tőlük. Én azt hiszem, korántsem különbözünk annyira az állatoktól, mint amennyire ezt szeretnénk, vagy amit erről hiszünk. Akkor mi lesz a jövőnkkel? Nos, szerintem nem kell aggódni. Ha az ember nem is, de az evolúció okos. A jövő jó irányba halad, az ember akaratától függetlenül. Hála az Istennek! Erről szól a "Fejlődéselméleti modell", ami persze vagy igaz, vagy nem, de én azt akarom hinni, hogy igaz! Mit tehetünk? Megpróbálhatunk minél többet megtudni erről a fejlődésről, megpróbálhatjuk megérteni, mert ezzel segíthetjük az érvényesülését. Mert a képességeink fejlődése is az evolúció része, és ha nem próbáljuk butaságból megakadályozni, akkor együtt haladunk a világgal. Sajnos, a hatalom, ha ostoba, akkor ezt nem látja. Érdekének hiszi, hogy megállítsa a fejlődést, hogy akadályozza az evolúció érvényesülését. Ezért fékezni próbálja a képességek fejlődését, leépíti az oktatást - de nem is azért, mert ezzel tisztában lenne, hanem azért, mert úgy gondolja, ebből nincs haszna, tehát nem érdemes ráfordítani. Úgy gondolja, hogy, ha butább a társadalmi többség, akkor könnyebb rajta uralkodni, mert azt sem tudja, hogy nincs veszélyesebb robbanóanyag, mint a butaság! Ugyanis, nem csak ütésre, nyílt lángra, vagy iniciáló hatásra robban, hanem pusztán a kritikus tömeg átlépésének következtében. A hatalom azt sem tudja, hogy történelmi léptékkel nézve úgyis képtelen a fejlődés megakadályozására, mert az evolúcióval szemben minden faj, így az ember is esélytelen.
De a saját árnyékunkat nem léphetjük át - nem okosodhatunk gyorsabban, mint amit az evolúció megenged, nem fejlődhetünk gyorsabban, mint amit az evolúció megenged, a gazdaság nem növekedhet gyorsabban, mint amit a gazdaság fejlődése megenged.(Lassabban igen, épp butaságunk bizonyítékaképpen, de azt is csak az evolúció által megengedett határig.) De ne gondold, hogy ez egyfajta fatalizmus, eleve elrendelttetettség, mert nem az! Van választásunk. Persze határok között, mint minden lénynek. A baj az, ha nem ismerjük a határainkat. Az is baj, ha alábecsüljük, mint például a mai polgári érdekrendszer képviselői, a mai hatalom: azt hiszik, a társadalom szerkezete, és a tőkés termelési mód megváltoztathatatlan, hiszen a szocializmus fejlődés- és ezáltal működésképtelenné vált. És, az is baj, ha túlbecsüljük, mint például a kommunisták, akik azt hiszik, bármit képesek vagyunk megtenni, nincsenek határaink... Akkor az evolúció térít vissza a helyes irányba! Általában is igaz, sőt, alapvető törvény, ha a fejlődés letér az evolúció (a gazdaság, és a társadalom evolúciójáról beszélek) által kijelölt útról, akkor visszarendeződés következik. Mint ahogy összeomlott a szocializmus, mint ahogy Magyarországon is rendszerváltás következett be. Most újabb változás előtt állunk (úgy egy, másfél emberöltő viszonylatában), és vagy újabb visszarendeződés (visszalépés a szocializmus irányába) következik be, vagy felismerjük a fejlődés valódi irányát, és harmadik utat választunk, amely egyformán különbözik a klasszikus polgári kapitalizmustól, és a klasszikus uniformizáló szocializmustól.
Itt tartok én a rejtvény megfejtésével, és nem igazán érdekel, hogy ki olvassa el, ki érti meg. Sőt, az sem érdekel, hogy igaz-e, elég ha én annak hiszem. Mert nem vagyok okos! Nem lehetek okos, mert a fajtámhoz tartozom. Ember vagyok!