Hogy lesz ebből alapjövedelem?

Elindult Magyarországon egy furcsa gondolat, amely lassan kezd ötletből koncepcióvá, koncepcióból ideológiává érni! Terjed, mint a betegség. A neve „feltétel nélküli alapjövedelem”. Ennek a gondolatnak a követői abból indulnak ki, hogy a szociális biztonság az ember alapvető, elidegeníthetetlen joga, melyet az állam köteles szavatolni. Nem tudom, ki indította el, de az mára jól látható, hogy kibontakozó mozgalom van mögötte, facebook oldalak, csoportok csatlakoztak, talán már szervezeti formát is öltött. Úgy látszik, sok ember számára szimpatikus. Ezen nem lehet csodálkozni. Kinek lenne kifogása az ellen, hogy minden ráfordítás, minden áldozat nélkül olyan jövedelemhez jusson, amely biztosítja az alapvető szükségleteinek fedezetét, nem kell tehát dolgoznia, vagy ha dolgozik, akkor annak jövedelmét teljes egészében luxusigényeinek kielégítésére fordíthatja?
A gondolkodó embernek!
Mert ez az igény, ez a követelés veszélyes! Veszélyes az országra nézve, veszélyes a követője számára, és veszélyes arra a társadalmi csoportra nézve, amelyik ezt felvállalja, képviseli. Azért veszélyes, mert semmilyen racionális alapja nincs, ugyanakkor végtelenül demagóg, de populáris. Alkalmas az alacsony képzettségű, és az önálló gondolkodásban kevésbé jártas személyek befolyásolására. Alkalmas arra, hogy az ilyen emberekből álló rétegeket szembefordítsa a jogos társadalmi igényeket megfogalmazó tömegekkel. Megosztja a társadalmat, és ezzel annak a szűk kisebbségnek a malmára hajtja a vizet, amely az erőforrások totális kisajátítása útján uralkodni akar a többség felett. Amely abban érdekelt, hogy akadályozza a társadalmi-gazdasági fejlődés objektív folyamatának érvényesülését, mert az a társadalmi különbségek megszűnése, és az általános jólét felé vezet.
Nem tudom megítélni, hogy az alapgondolat keletkezése teljes gazdasági dilettantizmusra, vagy aljas és gátlástalan szándékra vezethető vissza. Csak azt tudom, hogy ezzel is, mint minden ártó eszmével szembe kell szállni. Rá kell mutatni az alapjövedelem abszurd, irracionális mivoltára, terjesztésének és terjedésének veszélyeire, mind gazdasági-szakmai szempontból, mind pedig társadalmi, emberi szempontból, a józan ész logikájával.

Lássuk először a gazdasági megközelítést.

1./ Mindenek előtt, akik az alapjövedelmet (engedtessék meg ennek a rövid alaknak a használata – feltétel nélküli alapjövedelmet értek alatta) kitalálták, vagy nem voltak tisztában a jövedelem fogalmával, vagy félrevezető szándékkal alkalmazzák ebben az összefüggésben. Közgazdasági értelemben véve ugyanis a jövedelem egy absztrakció. Annak a termékmennyiségnek a helyettesítő szimbóluma, amely a közös termelési tevékenység eredményeképpen a termelésben részt vevők között felosztásra kerül.
Tekintsük meg egy egyszerű példán keresztül:
Legyen adott egy fazekas műhely, négy fővel, melyből három agyagedényeket készít, egy pedig az irodai munkát végzi. A havi termelés mondjuk 1000 db cserépkancsó. Ebből 600 kancsót a vállalkozás elcserél olyan dolgokra, amelyek szükségesek a következő havi termeléshez. (Agyag a kancsók gyártásához, tüzelő a kiégetéshez. Természetesen vannak egyéb kiadások is, közműdíjak, adók, stb., melyektől az egyszerűség miatt eltekintünk, mint ahogy a nyereségtől is.) A négy dolgozóra marad 400 darab kancsó, melyet egyenlő arányban osztanak el egymás között. Ez a jövedelmük. Mindenki 100 darab kancsóval mehet tehát a piacra, ahol termékeiket elcserélhetik más, számukra fontos termékekre.
Egyszerű belátni, hogy a jövedelem akkor sem lehet más, ha bevezetünk egy olyan helyettesítő eszközt, amely képviseli a termék értékét attól kezdve, hogy a dolgozók elosztják maguk között a termelés felosztható eredményét, a pénzt. A jövedelem akkor is az marad, ami eredetileg volt, a termelésben részt vevők között felosztott termékmennyiség értéke.
Értsük tehát világosan: a jövedelem elválaszthatatlanul kapcsolódik a termelésben való részvételhez, attól függetlenül nem létezhet. Feltétel nélküli alapjövedelem ezek szerint, még elméletben sincs. Mit is akarnak akkor alanyi jogon biztosítani az alapjövedelem gondolatának terjesztői? Ezért azután érdekükben áll a hétköznapi szóhasználatban összemosni, megfoghatatlanná tenni a „jövedelem” kifejezést. Ez a csalók és a tudatlanok közös nyelvezete a korrekt tartalommal és jelentéssel szemben. Céljaikat jobban szolgálja, ha a jövedelemre úgy tekintünk, mintha az a szükségleteink fedezetének forrása volna, figyelmen kívül hagyva annak eredetét. Ez nem igaz, a pénz, mint fogalom minden esetben valamilyen javak értékét megtestesítő helyettesítő eszköz. És ezek a javak nem keletkezhettek másképp, mint termelés útján. (Ami még az erdei gombára is igaz: itt termelés alatt annak leszedését, összegyűjtését kell érteni.)

És most nézzük józan paraszti ésszel:

2./ Azt, még a legegyszerűbben gondolkodó embereknek is be kell látniuk, hogy ha állampolgári jogon alapjövedelmet szeretnénk biztosítani, annak fedezetét valahonnét el kell venni.
A gazdaságnak alapvetően két szereplője van, a fogyasztó és a termelő. Az állam tehát az alapjövedelem fedezetét vagy az egyiktől, vagy a másiktól, vagy megosztva, mind a kettőtől veheti el, azért, hogy utána odaadja a fogyasztónak. Annak, hogy attól vegye el, akinek adja, nincs értelme. Ha megosztva szedi be az alapjövedelem fedezetét, akkor annak lesz egy bruttó és egy – a fogyasztó által felhasználható – nettó tartalma. ám gazdasági szerepét tekintve elég a különbözettel, az elkölthető nettó értékkel számolni, melyet a termelők egészítenek ki. A harmadik esetben a teljes alapjövedelem fedezetét az állam a termelőktől szedi be.
A kérdés tehát az, hogy a termelők hogyan teremtik elő az alapjövedelem forrásául szolgáló értéket?
Csakis egyféleképpen tehetik meg. A termék ára, amely korábban a költségek értékéből plusz a profit mértékéből állt, most egy harmadik tényezővel növekszik: az alapjövedelem fedezetének biztosítása céljából behajtott állami elvonás összegével.
Világos, hogy a másik oldal, a fizetőképes kereslet is növekszik, ugyanilyen mértékben, hisz a vevők munkából szerzett jövedelme, ha volt ilyen, akkor kiegészül a feltétel nélküli alapjövedelemmel. És most jön az számtanpélda, a második elemiben. Pistike a zsebpénzéből 15 deka cukorkát tud vásárolni. Mennyivel több cukorkát tud vásárolni, ha a zsebpénzét is, és a cukorka árát is megemelik „X” forinttal?

Tulajdonképpen hosszan lehetne még sorolni az ellenérveket, de nekem a székely és a turista esete jut eszembe. A turista azt kérdezi az öregembertől:
- Mondja bátyám! Maguknál miért nem harangoznak délben?
- Hej, fiam, annak 12 oka van! Az első, hogy nincs harang…