Összefogás és értékrend

Volna egy kérdésem, emberek!
Az ellenzéki összefogás véget vet a rendszerváltás előtti korszakról szóló hazugságoknak?
Mert ezek a hazugságok mindent elárulnak azok terjesztőiről. Mert nem igaz, hogy a nép elviselhetetlen diktatúrában vergődött. Mert nem igaz, hogy rosszabb volt az élet ’89 előtt, mint a rendszerváltás után. Mert már tízszer annyi áldozata van a rendszerváltásnak, mint a Kádár korszaknak volt. Emberek halnak meg feleslegesen, értelmetlenül.
Ezeknek a gátlástalan hazugságoknak csak egy oka lehet, be kell csapni az embereket, hogy uralkodni lehessen rajtuk. Ha az idősebbeknek lesz bátorságuk visszaemlékezni arra, hogy hogyan éltek, ha elmondják a fiataloknak, és azok megértik, hogy másképp is lehet élni, akkor vége a mai urak pünkösdi királyságának. Akkor kiderül, kiben bízhatnak az emberek, melyik párt képviseli a nép, a társadalom érdekeit.
Egyik sem! Minden párt részese a hazugságoknak, mert minden párt egyetlen célja a hatalom megszerzése. Bizonyíték? Van! Bizonyíték, hogy egyik sem lép fel a hazugságok ellen. Céljuk, szándékuk tehát azonos.
Ki ellen szól akkor az ellenzéki összefogás?
Ha az MSZP – amely a hazugságok egyik legmegátalkodottabb terjesztője – tagja lehet az ellenzéki összefogásnak, akkor miért ne lehetne tagja a Fidesz, mely ugyanazokat a hazugságokat, ugyanolyan vehemenciával, ugyanazzal a céllal, szándékkal terjeszti. Ha pedig a Fidesz is tagja, akkor ki ellen jön létre? Vagy egy hazug kormányt cseréljünk le egy másik hazug kormányra?
Számomra az ellenzéki összefogás első feltétele, hogy a belépni szándékozó szervezet nyíltan vállalja, hogy melyik társadalmi réteget képviseli. Nincs semmi bajom a kapitalizmussal. Világosan látom: szükség van a tőkére ahhoz, hogy munkahelyek jöhessenek létre, hogy dolgozhassunk, hogy legyen jövedelmünk, hogy meg tudjunk élni. Nem is haragszom azokra, akik tisztességes módon vagyonra tettek szert, vállalkozásokat, üzemeket, gyárakat működtetnek. Haragszom viszont azokra a farkasokra, akik most, és minden választás előtt báránybőrbe bújnak. Valódi céljaikat eltitkolják, úgy tesznek, mintha kizárólag a nép érdekét tartanák szem előtt, mintha semmi közük nem volna a mára kialakult állapotokhoz, a szegénységhez, a nyomorhoz. De elárulja őket az a görcsös hazugság, amellyel a múltat akarják befeketíteni, amellyel a jobb élet emlékét akarják eltörölni. Mert eszük ágában sincs, és nem is lennének képesek valami hasonlót létrehozni!
Az ellenzéki összefogás második feltétele tehát az lenne, hogy aki csatlakozni akar, kérjen bocsánatot a hazugságokért. Ismerje be, ismerje el, hogy a rendszerváltás előtt Magyarország lakói emberhez méltó életet élhettek, amit a rendszerváltás az ország nagyobbik felétől elvett. A szocializmusnak más baja volt. Nem tudott fejlődni, mert hiányzott az emberek érdekeltsége, és ez működésképtelené tette. Ezért volt szükség a rendszerváltásra, amit aztán egy szűk réteg rögtön arra használt, hogy uralkodjon a többség felett.
A kommunizmus egy hibás, megvalósíthatatlan eszme, de az nem igaz, hogy a kommunisták rossz emberek voltak! Egy jobb, igazságosabb társadalmat szerettek volna. Legjobb tudásuk szerint dolgoztak ennek érdekében, és sokkal jobb eredményt értek el, mint mai ellenfeleik.
Hol vannak, amikor az ellenzéki összefogásról beszélünk? Miért nem ülnek ott a tárgyalóasztalnál? Kik félnek tőlük? Azok, akik a hazugságokat terjesztik. Akik nem szeretnének olyanokkal találkozni, akik a szemükbe mondják: hazudtok! Mondjátok emberek, ilyen ellenzéki összefogást akartok?
Én olyan jövőt szeretnék, amelyben a tőke nem a társadalom többségének rovására gyarapszik. Amelyben a termelőeszközök birtokosai és a munkájukból élők kölcsönösen elismerik egymást, mert tisztában vannak azzal, hogy mind a kettőre szükség van. Amelyben politikai szervezeteik nyíltan vállalják azt az értékrendet, amelyhez tartoznak, de nem akarják minden áron, pénzzel, hazugságokkal, végső esetben erőszakkal is érvényesíteni a másikkal szemben.
Olyan ellenzéki összefogást szeretnék, amelynek szereplői tudják, és be is vallják, melyik oldalon állnak. Amelynek tagjai meg tudják osztani a hatalmat a tőkejavak birtokosai és a munkájukból élő többség között. Akik képesek egy történelmi, társadalmi megállapodásra, melynek célja a szegénység végső felszámolása és képesek ennek érdekében, együtt irányítani az országot.
Egy társadalmi nagykoalícióban. Szerintem a kormányváltásnak csak így van értelme!